Ahogy a HVG-nek adott korábbi interjújában fogalmazott: "az orvoslásban a fizikai oldal kevéssé vonzott, eredetileg is pszichológus lettem volna". 1968-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE), majd 1977-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) klinikai pszichológia szakán szerzett diplomát. 1968-tól az Országos Munkaegészségügyi Intézetben megszervezte és vezette a klinikai epidemiológiai munkacsoportot, később a SOTE pszichofiziológiai laboratóriumának vezetője, majd a pszichoszomatikus ambulancia vezetője volt. 1993-tól a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatójaként, 1994-től egyetemi tanárként, 2007-től kutatócsoport-vezetőként dolgozott. 1997-2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas volt.

A már idézett interjúban a boldogságról is beszélt: "a mostanában divatos szóval flow-élmény különben is bárhol, bármikor átélhető. Emlékszem egy balatoni nyaralásra, amikor együtt volt a család, én a ház előtt ültem, és lavórban mostam a pelenkákat, közben néztem a tavat. Az valami csodálatos élmény, a belső béke megélésének feledhetetlen pillanata volt." Nem véletlen, hogy nem értett egyet a szingliséggel, a házasság, együttélés pozitívumait, egészségügyi hatásait hangsúlyozta, mozgalmat indított azzal a céllal, hogy több gyermek szülessen, és persze évtizedes kutatásokkal próbálta megfejteni, mi magyarázza a magyarok extra pesszimizmusát.

A legnagyobb népegészségügyi jelentőségű megbetegedések pszichoszociális, társadalmi, gazdasági és demográfiai háttértényezői kutatásában elért tudományos eredményeiért, több évtizedes, a magyar társadalom és a család érdekében végzett sokoldalú munkássága elismeréseként március 15-én a Magyar Érdemrend középkereszt a csillaggal polgári tagozata kitüntetésben részesült.

Jellemző lelki tulajdonságaink

Munkatársaival és állandó kutatótársával, férjével, Skrabski Árpáddal 1988-ban, 1995-ben, majd 2002-ben és 2006-ban is reprezentatív felmérést végeztek – utánkövetéssel – azt kutatva, milyenek a lelki és egészségi állapotunk. A Hungarostudy néven futó kutatás eredményei összefoglaló tanulmánykötetben is megjelentek, Magyar lelkiállapot 2008 címmel.

MTI

Innen tudhattuk meg, hogy gyermek- és családszeretők, ugyanakkor bizalmatlanok, pesszimisták vagyunk és legfőképpen szélsőségesen individualisták. A magyar társadalom az angolszász országokhoz hasonlóan nagy mértékben individualista, ám velük ellentétben rendkívüli arányban (98 százalék) bizonytalanságkerülő, nem szereti a kihívásokat. Mindezt megfejelte az is, hogy valamennyi európai ország közül mi vagyunk a legszorongóbbak. Koppék szerint ez azzal függ össze, hogy az emberek mennyire érzik úgy, hogy jogbiztonságban élnek. Nehezen birkózunk meg a negatív életeseményekkel, így a korai halálozásokért leginkább a krónikus stresszállapot, illetve a depresszió okolható (a lakosság 20 százaléka szorulna kezelésre depressziós tünetei miatt), amelyek megnyilvánulhatnak kínzó gondolatokban, de munkaképtelenségben is. „Nem szeretem, ha depressziósnak, szorongónak tituláljuk magunkat, de most nagyon illik ránk” – fogalmazott egyik korábbi megkeresésünkkor a szakember.

Érdekes eredmények születtek akkor is, amikor azt kutatta, boldogok vagyunk-e. Annak ellenére, hogy nem bízunk senkiben, azért szép számmal akad olyan magyar, aki így is boldog. A kutatásban 1-től 10-ig terjedő skálán mérték, mennyire érzik magukat boldognak az emberek; összességében 72 százalék adott ötnél magasabb pontszámot erre a kérdésre: a férfiak 75, a nők 69 százaléka. Az életkor jelentősen befolyásolja a nőket abban, boldogok-e: 40 alatt több nő vallja magát boldognak, mint férfi, viszont a 40. és a 69. év között a nők sokkal kevésbé boldogok. A boldogság nagyban függ attól is, dolgozik-e a megkérdezett. Természetesen befolyásolja a boldogságérzetet a vagyon, a társaság és a sportolás is, idős korban pedig nagy szerepe van a saját ingatlantulajdonnak.

Nem volt oda a szingliségért

Kopp szerint kutatások igazolták, hogy a szingliség a dohányzásnál és az elhízásnál is súlyosabban egészségkárosító hatású. Hangoztatta ezt úgy, hogy a statisztikai adatok szerint a magyar házasságok több mint fele válással végződik, míg a fiatalok jelentős hányada nem talál megfelelő párt magának.

Finn vizsgálatok szerint az élettársi kapcsolatban élők másfélszer, az egyedülállók két és félszer nagyobb valószínűséggel halnak meg 64 éves korukig, mint a házasok. Míg a magyar vizsgálatok eredményei is azt mutatják, hogy a házas férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel érik meg a 69. életévüket, mint a magányosak.

"Legalább olyan vehemenciával kellene támogatni a gyermekvállalást, mint a dohányzás vagy az elhízás elleni kampányokat" – fogalmazott szintén egyik megkeresésünkkor Kopp. Vizsgálatok ugyanis rendre azt mutatják, hogy a házasok és a két vagy több gyermekesek életesélyei lényegesen jobbak a nem házasokhoz és a gyermektelenekhez viszonyítva, és a harmonikus család a legkomolyabb egészségvédő tényező.

Demográfiai zord idők

Koppék kutatásaiból az is kiderült, hogy a magyarok sokkal több gyermeket terveznek. Ezért hangsúlyozta többször is – mozgalmat is indított Három Királyfi, Három Királylány névvel –, a tervezett gyerekek megszületését kell támogatni, ugyanis általában a fiatalok eggyel több gyereket szeretnének, mint amennyi végül megszületik. "A demográfiai tél időszakát éljük” – fogalmazott, amikor például a gyerekek után járó adókedvezményt javasolták az első és a második Orbán-kormánynak is.

Napokkal ezelőtt pedig arról beszélt a hvg.hu-nak Kopp Mária, hogy az általa életre hívott Népesedési Kerekasztal mely ötleteit fogadta el a Nemzetgazdasági Minisztérium. Mint akkor mondta, a gépkocsi-vásárlási szocpol kilóg a sorból, ugyanis ez magától a minisztériumtól érkezett. A vissza nem térítendő autóvásárlási támogatást kifejezetten sokgyermekes családokra szabnák, olyan nagyobb gépkocsi vásárlásához, „amelybe befér legalább négy gyermek”.

A gyermekvállalást más akcióval is propagálta, ilyen volt a Pelenkázz, tovább élsz! nevű mozgósítás is. A kutató persze ezt is egészségügyi szempontból közelítette meg: oxitocin szabadul fel a bizalmon alapuló testi érintések során, tehát a gyerekben is és az apában is, ami jót tesz mindkettőjük élettani és lelki fejlődésének. És miközben mozgósított, biztosan eszébe juthatott személyes élménye is a tó nyugalmáról és a pelenkamosásról.