A kolorektális rák (vastag- és végbélrák) korai stádiumában jól gyógyítható, de sajnos gyakran sokáig tünetmentesen fejlődik, és amikor a tünetek végül jelentkeznek, a betegek a szégyenérzet miatt nem szívesen beszélnek orvosukkal rendellenes bélműködésükről. Pedig a diagnózis legjobb módja a korai szűrés.

A merevedési zavarral járó megbélyegzettség az elmúlt években csökkenni látszik, ennek ellenére sok férfinak még mindig nehéz lehet beismerni a nemi diszfunkciót. Pedig nem szabadna úgy érezniük, hogy egyedül vannak problémájukkal: a férfiak körülbelül 10 százaléka küzd a rendellenességgel, 70 éves korra pedig a férfiak kétharmada tapasztal nehézséget a merevedéssel vagy annak fenntartásával.

Rossz hírük van a nőknél jelentkező úgynevezett „férfias” rendellenességeknek is. Ahogyan a merevedési zavart gyakran társítják a férfiatlansággal, egyes női betegségek a nőiesség általános definícióját kérdőjelezik meg. A policisztás petefészek szindróma (PCOS) például szélsőséges arcszőrzet-növekedést eredményezhet. A túlzott izzadás, vagyis a hiperhidrózis, mindkét nemet sújthatja, de a nők esetében nagyobb terhet jelenthet.

A pikkelysömör (pszoriázis) egy gyakori immunbetegség, amely a bőr repedezettségét és pikkelyesedését okozza. A betegség fellángolásait nehéz elrejteni, ezért meglehetősen zavarba ejti a betegeket. A többség ráadásul azt hiszi, hogy a betegség fertőző, ezért igyekeznek távol maradni a betegektől.

Az anyagcserével kapcsolatos minden betegség hordoz bizonyos mértékű stigmatizáltságot, ami alól az irritábilis bél szindróma (IBS) és a gyulladásos bélbetegségek (IBD) sem jelentenek kivételt. Az IBD olyan tünetek együttese, amelyeket a belek gyulladása jellemez, míg az IBS-nek ennél kevésbé egyértelmű a diagnózisa. Az utóbbi tünetegyüttes fájdalommal, görcsökkel és székrekedéssel vagy hasmenéssel jár, az IBD-re jellemző gyulladás nélkül.

Egy 2011-es tanulmány szerint szinte nincs olyan kultúra a világon, amely ne társítaná az elhízást a lustasággal és a falánksággal. Érdekes módon ezekben a kultúrákban a kövérség korábban a gazdagság jelének számított.

A lepra, más néven Hansen-betegség, a közhiedelem szerint rendkívül fertőző betegség, amely a testrészek lehullásával jár. Mindkét feltételezés téves. A leprát okozó baktériumokkal érintkezésbe kerülő emberek több mint 90 százaléka tünetek nélkül legyőzi a kórokozót, és még csak fertőzővé sem válik. A betegség antibiotikummal gyógyítható. A bőrléziók pedig bár kezelés nélkül eltorzíthatják a beteget, az ujjaik és lábujjaik nem hullnak le csak úgy.

Az elhízáshoz hasonlóan a tüdőrákért is általában a beteget okolják. A dohányzással való összefüggés miatt sokan úgy gondolják, hogy az áldozatok magukra hozták a bajt. Valójában azonban évente sok ezer olyan emberben is kialakul a tüdőrák, akik sosem dohányoztak.

A humán papillomavírus (HPV) a bőrt és a nyálkahártyát támadja, gyakran tünetek nélkül. A vírus egyes törzsei azonban méhnyakrákot okozhatnak a nőkben, így ezek veszélyes nemi úton terjedő fertőzésnek számítanak.

A valaha ismert egyik leghírhedtebb betegségnek számító HIV/AIDS először egy rejtélyes szindrómaként jelent meg az 1980-as évek elején. A homoszexualitást ellenzők a homoszexuális férfiakat okolták a betegség terjedéséért, ami makacs áldozat-hibáztató hozzáállást alakított ki. Az amerikai Kaiser Family Alapítvány még 2006-ban is ellentmondásos véleményekről számolt be a lakosság körében. Az amerikaiak 37 százaléka tévesen azt hitte, hogy a HIV csókolózással is terjed, 32 százalék pedig úgy vélte, hogy a közös pohárból ivással is terjed a fertőzés.