Csontjainkat valaha korai felnőttkorra kifejlődött, halálunkig változatlan testváznak gondolták, de ma már tudjuk, hogy ugyanolyan folyamatosan újrakeletkező, másfelől fokozatosan lebomló élő szövet, mint testünk többi sejtrendszere. Az is régóta ismert, hogy a kor előrehaladásával kifejlődő csontritkulás jól beépülő kalcium beadásával fékezhető. Ewa Warensjö és munkatársai Uppsalában azt vizsgálták, hogy idősödő nők csonttörése és az általuk megevett kalcium mennyisége között milyen az összefüggés.

Svédországban 1987-től végeztek emlődaganat korai fölismerésére rendszeres szűrővizsgálatokat. A résztvevők részletes táplálkozási kérdőívet is kitöltöttek a vizsgálat kezdetén és tíz évvel később, ezen kívül a megfigyelt nők egy csoportjánál csontritkulás mérést is végeztek. Most ennek az alcsoportnak az egészségi állapotát értékelték. A 19 évig tartó vizsgálatban csaknem 62 000 résztvevő adatait dolgozták fel. Kiderítették, hogy hányan kerültek csonttörés miatt kezelésre és ezt egybevetették azzal, hogy a törés miatt ápoltak átlagosan mennyi kalciumot fogyasztottak naponta.

A statisztika kimutatta, hogy a legtöbb csonttörés azok között volt, akik a legkevesebb kalciumot fogyasztották, például ritkán ittak tejet vagy ettek tejtermékeket. A fokozott kalciumbevitel - például tabletták, táplálék-kiegészítők útján - viszont nem csökkentette a csonttörés kockázatát. A legkevesebb kalciumot fogyasztó svéd nők átlagos kalciumbevitele napi 751 milligramm volt. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a tejivás az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent és ez hiba: a jelenlegi táplálkozási javaslatok több tejtermék rendszeres fogyasztását javasolják.