"A stresszre adott válaszaink megtanulhatóak, de ehhez tudatos, kemény munkára van szükség. Mert nem a munkahelyi főnököt, kollégákat kell jól ismerni ahhoz, hogy megússzuk a stresszt, hanem önmagunkat" - magyarázza Csernus Imre pszichiáter.

A pszichiáter szerint a munkahelyi stressz valójában szimbólum, a felelősség áthárításának szimbóluma. Sokkal könnyebb ugyanis másra tolni a felelősséget, mint önmagunkban rendet tenni. Vajon miért van az, hogy két hasonló képességű ember közül az egyik felfelé megy és sikereket ér el, míg a másik egyre mosolytalanabb és sikertelenebb? Azért, mert a sikeres ember egyensúlyban van, jól tud mérlegelni és az emocionális döntései helyett a racionálisakat helyezi előtérbe - adja meg a választ Csernus. A másik, a leszálló ágban lévő ember csupán erősnek mutatja magát, azzal telik az ideje, hogy belső feszültségeit kompenzálja, például munkamániába menekül. Majd egyszercsak megáll. Nem érti, hogy ami régen működött, az most miért nem. Ekkor jelenik meg a stressz, s csak idő kérdése, mikor fog széthullani a személyiség. 
 
A pszichiáter szerint a fegyver a stressz ellen mi magunk vagyunk. Fájdalmas folyamat, míg az ember kimondja: én vagyok a hibás, nem más. Nem a munkahelyem, nem a környezetem, hanem kizárólag én.  Jó példa erre - meséli Csernus - az a sokáig gyesen lévő kismama, aki egy nap rádöbben arra, hogy a házassága már rég nem olyan, amilyen volt: a férje jól szituált, munkamániás, így egyre kevesebbet találkoznak. Végül, felismerve helyzetét, dönt és elköltözik otthonról. Beiratkozik egy tanfolyamra, új ismereteket tanul, képzi, fejleszti önmagát, hosszú idő után elkezdi értékelni azt az embert, aki valójában ő maga. Aztán jelentkezik egy fejvadász céghez, elküldik egy számára megfelelőnek tűnő állásinterjúra. Sok meghallgatás és forduló után már csak ketten maradnak a ringben. Egy vele egyidős, óriási multis tapasztalattal büszkélkedő szingli, és ő, a kisgyerekes anyuka, aki előtte még soha nem dolgozott ilyen helyen. Végül ő nyer.

A szakember azt tanácsolja, nézzünk minden este tükörbe, és kérdezzük meg önmagunktól, maradt-e még spontán mosolyunk, tudunk-e még örülni a pillanat szépségének; ez az első lépés a stressz leküzdésében. Ha a válasz nem, ideje, hogy tanácsot kérjünk, a barátainktól, a társunktól, a családunktól, a kollégáinktól. S ha megértünk a döntésre, a változásra, elkezdődhet önmagunk fejlesztése.