Gambrinus, a sörivók királya – biztos forrásokból tudjuk –, soha nem ivott jéghideg sört. No, nem azért, mert nem álltak rendelkezésére megfelelő hűtőalkalmatosságok, hanem mert pontosan tudta, hogy a túlhűtés a sör ízeit érzékelhetetlenné teszi.

Magyarországon azonban – és ez sajnos nem csak kánikulai tapasztalat – a sör akkor az igazi, ha jéghideg. Tényleg? Valóban akkor élvezetes a sör, amikor túlhűtik? A válasz egyértelműen: nem!

Fülöp Máté

A sörök fogyasztási hőmérséklete típusonként változó, de ez még az úgynevezett láger sörök esetében is legfeljebb 7-9 Celsius-fok. Ezzel szemben a gyakorlatban nem ritka, hogy akár 4 Celsius-fokra is lehűtik. Az ilyen túlhűtött sör azonban élvezhetetlen, hiszen ízei nem érvényesülnek, zamata kikóstolhatatlan és alkalmasint még „hidegzavaros” is. Sőt, a nagyon hideg sörből kevesebb iható, lassabban fogyasztható. Nem véletlen, hogy nagyon sok sörfőzde már a palack- és hordócímkéken is feltünteti az adott sör fogyasztási hőmérsékletét. Így például a búzasöré 10-12, az angol ale típusú söröké – ide tarozik az IPA is – 13 Celsius-fok, de vannak különleges apátsági sörök, melyeket 15-16 Celsius-fokon kell szervírozni.

Sajnos itthon, főleg a csapolt söröknél, általánosan tapasztalható a túlhűtés. Mivel a vendég gyakorlatilag megszokta a „jéghideg” sört, nem reklamál, sőt sokkal inkább az ellenkező estben szól, ha nem elég hideg a sör, mert erre lett szocializálva.

Hogy ne lombozódjunk le, íme egy kivétel, ami erősíti a szabályt: egyetlen esetet feljegyzett a szakirodalom, amikor a túlhűtés eredményre vezetett, egészen pontosan egy új sörtípus születéséhez. Századokkal ezelőtt egy bajor sörfőzde léhűtő inasa megunta a hordókat az udvarból a pincébe cipelni. Mindez egy nagyon hideg téli napon történt. Az udvaron hagyott hordókban jéggé dermedt a sör és a hordók szétrepedtek. A jégtömbök közepe azonban nem fagyott meg: itt gyűlt össze a sörkoncentrátum. A sörfőző dühtől tajtékozva megparancsolta az inasnak, hogy vágja fel a jeget, és büntetésből igya ki a barna löttyöt. Az inas azonban ahelyett, hogy rosszul lett volna a jégből kiszürcsölt, maláta ízű, édes és erős italtól, alaposan becsípett, és még jobban bazsalygott, hogy megkímélte magát a cipekedéstől, Hosszú évtizedekig ezzel a módszerrel készült a világ legerősebb sörei közé tartozó Eisbock (jeges bak).