Idén érettségizik az első évfolyam, amely már az új (Takaró Mihály által fémjelzett) szabályok szerint vizsgázik. A magyar írásbelin és a szóbelin az egyik legnagyobb változás az lesz, hogy megszűnik a diákok körében viszonylag népszerű érvelési feladat, és egy olyan irodalmi feladatlap váltja fel, amely alapvetően „műveltségi teszthez” hasonlóan a diákok tárgyi tudását ellenőrzi.

A másik fontos változás, hogy a szóbeli tételek ún. életműtételeinek számát (ez a közép- és emelt szintre is vonatkozik) a korábbi hatról tízre emelték, és Petőfi, Arany, Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila mellé bevezették Mikszáthot, Vörösmartyt, Jókait és Herczeg Ferencet is. Utóbbi úgy érkezett a diákok elé helyezett irodalmi kánon egyik leginkább kiemelt helyére, hogy korábban a tankönyvekben szó sem esett róla, a középfokú oktatásban nem volt hagyománya.

A konyvesmagazin.hu a korszakot ismerő irodalomtörténészeket kérdezett arról, mennyire volt jó ötlet ez a változtatás, azaz, mit gondolnak Herczeg életmű tételek közé helyezéséről. A Magyartanárok Egyesülete, valamin Nényei Pál már korábban kifejtette, hogy szerinte semmi nem indokolja a lépést.

A Könyves Magazin most számos egyetemi oktatásban dolgozó irodalomtörténészt kérdezett meg a témában. Volt, aki azt válaszolta, hogy kultúrpolitikai kérdésekben nem nyilatkozhat, volt, aki a sarkos véleményét nem szerette volna a nyilvánosság előtt megfogalmazni. Végül három, a korszakot jól ismerő irodalomtörténésztől kaptak alapos, átgondolt választ.

Gintli Tibor, az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára „súlyos aránytévesztésről” beszél, és azt állítja, „a 20. század magyar irodalmával tudományos szinten foglalkozó szakemberek között aligha találunk olyat, aki Herczeg Ferenc munkásságát az imént említett (az életművek közé sorolt Arany, Ady stb. – a szerk.) szerzők bármelyikével akár csak megközelítőleg azonos jelentőségűnek tekintené… Ennek az életműnek az esztétikai teljesítménye egyszerűen nem éri el azt a szintet, hogy a 21. században is élénk tudományos érdeklődés övezze.” E mellett az is baj szerinte, hogy a középiskolai oktatásban nincs hagyománya a szerzőnek (még akkor sem, ha van értékelhető műve), de a tanárok a felkészüléshez nem találnak szakirodalmat sem.

Kovács Krisztina, az SZTE Modern Magyar Irodalmi Tanszékének egyetemi adjunktusa Herczeget alapvetően lektűrírónak tartja, „aki a korszak, a klasszikus irodalmi modernség nem elhallgatható figurája”, de a Nemzeti Alaptantervbe való bekerülését nem látja indokoltnak.

Mekis D. János, a PTE Modern irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének egyetemi docense Herczeget jó írónak tartja, szerinte helye van a NAT-ban, bár abban ő sem biztos, hogy életműként kellene tárgyalni. Úgy érzi, Herczeg nem mellőzhető, hiszen egymaga képviseli a tantervben azt a nemzeti konzervativizmust, ami egykor nagyon is jelentős irányzat volt.

A szakemberek véleményét itt olvashatják el.