Amikor néhány hónapja kiderült, hogy John McEnroe tízszer annyi pénzt kap azért, hogy a wimbledoni teniszmeccsek alatt a személyes varázsával emelje a BBC kommentárjának a fényét, mint Martina Navratilova – akinek egyébként a pályán tekintélyesebb eredményei voltak, mint az amerikainak –, a hatalmas különbség igazolására többek között az az érv hangzott el, hogy McEnroe sokkal szórakoztatóbb. Ha kibontjuk ezt az érvet, akkor ott találjuk McEnroe-nak a meglehetősen heves vérmérsékletről híres személyiségét, amely megannyi dührohammal, kiabálással és csapkodással tette emlékezetessé a meccseit, és kénytelenek vagyunk levonni a következtetést, hogy ez a fajta hozzáállás jobb anyagi befektetésnek számít, mint Martina Navratilovának a játékot tisztelő higgadtsága és visszafogottsága.

Tekerjünk előre néhány hónapot a US Open hétvégi női döntőjéhez, ahol Serena Williams dühös volt, kiabált és csapkodott, de valamiért ezzel mégsem a McEnroe-i értelemben vett elismerést váltotta ki.

Serena Williams 36 éves, 1995 óta profi teniszező, az azóta eltelt 23 évben 23 Grand Slamet nyert, az elsőt 17 évesen, a legutóbbit pedig már nyolchetes terhesen.

És ezek alatt az évek alatt rengeteg oka volt arra, hogy dühös legyen.

• Kezdjük ott, hogy a Williams nővérek édesapja megpróbálta előre felkészíteni a lányait a teniszvilág reflektorával járó várható támadásokra. Az edzéseiken külön fizetett embereknek, hogy rasszista, szexista beszólásokat kiabáljanak be, hogy a lányok olyan erősek legyenek mentálisan is, mint amilyenek fizikailag. Erre szükségük is volt.
• Serena Williamsre mondták, hogy úgy néz ki, mint egy férfi.
• Mondták azt is, hogy olyan, mint egy gorilla.
• Majd azt is, hogy félig férfi, félig gorilla.
• Szentségtörésként értékelték, hogy olyan – a sztenderd szépségideált megtestesítő – játékosokkal játszott (és verte meg őket), mint Marija Sarapova vagy Ana Ivanovic. 
• Rendre megkérdőjelezték, hogy az ő mellbőségével lehet-e egyáltalán teniszezni.
• Egy amerikai műsorvezető a 2000-es évek elején azzal poénkodott, hogy Venus és Serena Williamst nagyobb eséllyel fotózza majd a National Geographic, mint a Playboy, és az egyértelműség kedvéért le is állatozta őket.
• Az orosz teniszszövetség vezetője az egyik tévéműsorban például Williams fivérekről beszélt, akikre ijesztő még csak ránézni is.
• 2001-ben Indian Wellsben azzal vádolták meg az apját, hogy megbundázta a lánya meccseit. Serena Williamst kifütyülték, a nézői etikettet áthágva minden kettős hibája után ujjongtak, beindult a niggerezés, és még halálos fenyegetést is kaptak. Serena Williams 14 évig nem ment vissza Indian Wellsbe.
• A női teniszben még néhány éve is teljesen magától értetődő volt, hogy a pályán kérdező műsorvezető azt kérje egy női játékostól, hogy pörögjön egyet, lássa mindenki a ruháját.
• A női teniszben magától értetődő az is, hogy egy játékost megbüntetnek, amiért pár másodpercre leveszi a felsőjét, hogy megigazítsa, mint történt ez Alize Cornet-val idén a US Openen, miközben a férfi teniszezők büntetlenül levehetik a pólójukat, sőt műsorszámot is csinálhatnak a meztelen felsőstestük mutogatásából.
• Serena Williams megjelenése még 23 év után is téma: a Roland Garros megtiltotta neki, hogy jövőre is a macskadresszben játsszon. Az indoklás? Túl messzire ment. Persze senki sem mondja meg, hogy hol is van a még éppen elég határa.

Serena Williamsnek, ha mentsége nem is, de rengeteg oka lehetne arra, hogy dühös legyen, ő ugyanis nagyon is tisztában van a kontextussal: azzal, hogy az ő pályára lépése soha sem csak a teniszről fog szólni. Ehhez képest még kifejezetten elegáns és összeszedett volt a dühöngése a US Open döntőjében. Pedig könnyen csinálhatta volna így is: