A mindössze néhány centiméteres és meglehetősen színtelen csíkhalféle egyben az eddig ismert legészakibb barlangi hal a világon - számoltak be felfedezésükről a konstanzi és az oldenburgi egyetem, valamint a berlini édesvízi ökológiai és halászati Leibniz-intézet (IGB) kutatói a Current Biology című tudományos folyóirat hétfőn megjelent számában. 

A kutatók eddigi ismeretei szerint a barlangi csík abból a néhány kövi csíkból fejlődhetett ki, amely a legutóbbi jégkorszak, az úgynevezett Würm-glaciális után a Duna szivárgó vizével került az Aach város melletti barlangrendszerbe. 

cell.com/current-biology

Az eltelt 20 ezer év alatt a föld alá került halak alkalmazkodtak a barlangok sötétség uralta világához, szemük összeszűkült, pigmenttartalmuk csökkent, orrnyílásuk és bajszuk ugyanakkor megnőtt, hogy jobb legyen a szaglásuk és az ízlelésük. 

A szenzációsnak nevezett felfedezést 2015 nyarán tette egy Joachim Kreiselmaier nevű búvár az Aach melletti, rendkívül nehezen megközelíthető és erősen szerteágazó barlangrendszerben, ahol nagyon rosszak a látási viszonyok. 

A búvár lefényképezte a furcsa élőlényt, de a nehéz terepviszonyok miatt csak később sikerült befogni az első példányt, a kutatóknak jelenleg is csak öt egyed van a birtokukban, ami túlságosan kevés az életmódjuk közelebbi megismeréséhez. 

Jasminca Behrmann-Godel konstanzi limnológus szerint a felfedezés azért is jelentős, mert ennyire északra még sehol a világon nem találtak barlangi halat.

A rekordot eddig egy, az amerikai Pennsylvania államban, a 41. szélességi fokon - európai viszonylatban nagyjából Nápoly magasságában - élő barlangi hal tartotta. 

Mint a kutató emlékeztet, eddig úgy tartották, hogy északabbra nem is fordulhat elő barlangi hal, mivel ott a legutóbbi jégkorszakban minden eljegesedett.