A strasbourgi plenáris ülésen lebonyolított szavazás 450 támogató vokssal zárult eredménye nem számít meglepetésnek, miután Pötteringet saját frakcióján, az EP legnagyobbján kívül a második legnépesebb, a szocialista képviselőcsoport is támogatta - a két vezető frakció voltaképpen már a ciklus kezdetén, 2004 nyarán döntött arról, hogy mostantól ki vezeti az EP-t.

A német néppárti politikus a spanyol szocialista Josep Borrell Fontellestől veszi át a stafétát a parlamenti ciklus végéig, 2009 júniusáig. Az elnökségre négy jelölt pályázott: Pöttering mellett jelölt volt a zöldpárti olasz Monica Frassoni, a francia kommunista Francis Wurtz és a független, euroszkeptikus dán Jens-Peter Bonde. Mindeddig valamennyien frakcióvezetőként ténykedtek. Frassoni 145, Wurtz 48, Bonde 46 szavazatot kapott, de ez együttesen sem volt elegendő, hogy megakadályozzák Pöttering megválasztását már az első fordulóban.

Az EP-elnök feladatai sokrétűek: ellátja a parlamenti plenáris ülések elnökletét, biztosítja az intézmény eljárási szabályzatának betartását, a plenáris ülések megfelelő működését, képviseli a parlamentet fogadva például az érkező állam- és kormányfőket, emellett aláírásával hitelesíti az EU költségvetését és az úgynevezett együttdöntési eljárással elfogadott jogszabályokat.

Pöttering megválasztásával ideiglenesen az EU mindhárom legfontosabb intézménye kereszténydemokrata irányítás alá került. Az EP mellett a tagországok kormányait képviselő, döntéshozó Európai Tanácsot június végéig Merkel, míg az elsősorban végrehajtó szervként működő Európai Bizottságot 2009-ig a volt portugál kormányfő, José Manuel Durao Barroso vezeti.