Nagy visszhangot keltett annak a fiatal, kétgyermekes iráni nőnek a sorsa, akit a teheráni rezsim állítólagos házasságtörésért ítélt halálra, és akit megkövezhetnek, ha a nemzetközi szervezetek kellő eréllyel meg nem akadályozza a barbár kivégzést.

Említésre méltóak a dzsihád (szent háború a kereszténység, a zsidóság és a  nyugat ellen) indiai, pakisztáni hadszíntereinek eseményei. Eme sokvallású társadalmakat egyelőre sikerrel téríthetik el a radikális iszlamisták a gyors(abb) nyugatosododástól. A The Times of India minapi beszámolója szerint iszlám szélsőségesek megcsonkítottak egy keresztény főiskolai docenst, amiért az még márciusban állítólag sértő kifejezésekkel illette Mohamed prófétát egy általa összeállított feladatsorban (az egyik példa egy Mohamed nevű, istenhez fohászkodó halkereskedőről szólt). Az eset a délnyugat-indiai Kerala államban történt: az 52 éves férfi a templomból tartott hazafelé családjával, amikor nyolc férfi késsel és karddal rátámadt, és levágta a jobb kezét, valamint megszúrta a bal combját.

De ez még nem volt elég, a főiskola kénytelen volt felfüggeszteni állásából a professzort, jóllehet az bocsánatot kért „akaratlan tévedéséért”. Ám azóta is állandósultak a fenyegetések. Az amputáció egyébként – a Korán alapján – a mai napig része a sariának, az iszlám törvényeknek, Iránban rendszeresen így büntetik pl. a tolvajokat. Az is kiderült azonban, hogy nem elszigetelt esetről van szó, a délnyugat-indiai tartományban rendszeresek a keresztényellenes iszlám támadások, provokációk, például a fejkendőviselés ürügyén. „A muszlim népesség gyors növekedése és befolyása a választásokra biztonsági aggodalmat kelt az ország keresztényeiben” – állította az egyik keresztény civil szervezet (GCoI) vezetője.

Abban sem egyedi az eset, hogy vallási fanatikusok brutális, barbár módon torolják meg, ha – szerintük – Mohamed prófétát kritizálják, megkérdőjelezik, vagy csak lerajzolják. Mint ismeretes, az iszlám vallás tiltja a próféta képi megjelenítését. 2006 elején tört ki az a hetekig tartó erőszakos tüntetési hullám, amely egy dán konzervatív napilap, a Jyllands-Posten-ben megjelent Mohamed-karikatúrák közlését követte (a megmozdulások félszáz ember halálát okozták). Militáns iszlamisták később többször is megfenyegették, sőt ez év elején otthonában is megtámadták a dán lap karikaturistáját, Kurt Westergaardot. Májusban többször is megtámadták svéd kollgáját, Lars Vilks-et, akinek még a házát is megpróbálták felgyújtani.

Iszlám tüntető a Mohamed karikatúrákat kifogásolja

AP

Két éve a szélsőjobbos Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) politikusnője, Susanne Winter váltotta ki a fundamentalisták bosszúvágyát, miután pártja egyik rendezvényén egyebek között azt mondta: „a mai rendszerben megrontással lehetne vádolni” Mohamedet, amiért egy hatéves lányt vett feleségül. A mai napig életveszélyesen fenyegetik Geert Wilderst, a radikálisan liberális holland Szabadságpárt (PVV) politikusát, aki 2008-as, élesen iszlámkritikus Fitna című 15 perces kisfilmjével vonta magára az iszlám világ haragját. A politikus, akinek pártja épp a napokban kerülhet be az alakuló holland konzervatív-liberális koalícióba, a mai napig sűrűn kénytelen váltogatni a lakhelyét.

Ugyancsak a próféta ábrázolása miatt történt „cenzúra” az amerikai Comedy Central csatornán, mivel a South Park című népszerű rajzfilmben medvejelmezben ábrázolták Mohamedet: a csatorna kivágta az ominózus jelenetet. Radikális muszlimok pedig rögtön megfenyegették a sorozat két alkotóját, mire tiltakozásul Facebook-csopot alakult Rajzolj Mohamedet Nap néven, azzal a céllal, hogy minél többen rajzoljanak és töltsenek fel Mohamed-karikatúrákat. Banglades és Pakisztán emiatt napokra elérhetetlenné tette a Facebookot, a YouTube-t és más közösségi oldalakat. Három héttel a dél-afrikai foci VB előtt a házigazdák is kaptak a Mohamed-botránysorozatból: az egyik johannesburgi hetilap, a Mail and Guardian rajza Freud kanapéján ábrázolta az ábrázolhatatlan prófétát.

A pakisztáni kormány, amely formálisan máig Amerika szövetségese a terrorizmus elleni harcban, élenjár a radikális iszlamistáknak tett engedményekben, pláne, hogy azok sikeresen infiltrálták a teljes közigazgatást, a titkosszolgálatokat és a hadsereget is. A kormány kifejezetten üldözi a négymilliós ahmadi (egyébként muszlim) kisebbséget, amiért azok nem kizárólag Mohamedet tartják prófétájuknak, a tálib gerillák pedig épp május végén öltek meg több tucat ahmadit különböző robbantásos merényletekben. Az biztos, hogy a szélsőséges iszlamisták vallási és kultúrharca még sok áldozatot fog követelni – a próféta nevében.