Vannak fura gondolatok, amelyek időnként váratlanul előtörnek, és épp az ellenkezőjét sugallják annak, amit az ember ösztönösen tenne. Ilyen az üresség (mélység) hívása, amikor ugyan nem akarunk leugrani valahonnan, de a mélység mégis csak csábít. Ez az érzés nem feltétlenül kapcsolódik a magas helyekhez, sőt – ahogyan azt a ZME Science is megjegyzi – akár a metróperonon állva is elkaphat bennünket. Mentális gondjaink lennének? Szerencsére szó sincs ilyesmiről.

Rengeteg anekdotikus bizonyíték van arra, hogy ez az érzés meglehetősen gyakori, és nm kapcsolódik öngyilkossági szándékhoz. De akkor miért jelennek meg az ilyen gondolatok? Az egyik legátfogóbb tanulmányt a témával kapcsolatban a Floridai Állami Egyetem Pszichológiai Tanszékének munkatársai készítették 2012-ben. Az élményt magas hely jelenségnek (high place phenomenon, HPP) nevezték el, és azt feltételezték, hogy egy rosszul értelmezett biztonsági jelből (túlélési ösztönből) fakad.

Kísérleteikbe 431 egyetemistát vontak be, és csak a HPP-re összpontosítottak. A diákoknak kérdőívet kellett kitölteniük az ilyen típusú érzésekről, az öngyilkossági gondolatokról, a szorongásról, esetleges depressziós tüneteikről. Kiderült, hogy azon résztvevők több mint a fele, akik sosem gondoltak öngyilkosságra, tapasztalták a HPP valamilyen változatát. Azok, akik többet szorongtak, de nem hajlamosak öngyilkosságra, nagyobb valószínűséggel élték át a HPP érzését, de az eredmények nem voltak egyértelműek. Annál egyértelműbb volt, hogy a HPP egyáltalán nem kapcsolódik az öngyilkosság gondolatához.

„A HPP jelensége általánosan tapasztalható az öngyilkosságra gondolók és nem gondolók körében. Így azok, akik beszámolnak a jelenségről, nem feltétlenül öngyilkos hajlamúak, a HPP tapasztalata inkább a belső jelzésekre való érzékenységüket tükrözheti, és valójában megerősítheti az élni akarásukat” – írták a kutatók.

Azt is kifejtették, hogy elképzelhető, a tudatos és a tudattalan elme keveréke játszik szerepet. „Lehetséges, hogy amikor valahol magasan vagy, az agyad alapvetően vészjelzést küld – légy óvatos. Ez pedig arra késztethet, hogy egy lépést tegyél hátra, vagy vedd észre a környezetedet. Aztán beindul az a tanácskozási folyamat, és gondolkodni kezdesz azon, hogy miért léptem hátrébb egy lépést? Teljesen jól vagyok, nincs okom a félelemre. Ó, biztosan ugrani akartam.”

A tanulmány következtetési azonban nem tekinthetők döntőnek. Nagyon kis mintát használt, és csak az egyetemi hallgatókat kérdezte meg, ami nem szolgál a nagyobb népesség átfogó reprezentációjaként. A mélység hívása és a szorongás vagy öngyilkossági gondolatok közötti kapcsolat is csak felületesen került feltárásra.

Valami olyasmiről lehet szó, hogy egy olyan gondolatot, ami fenyegetést jelenthet a túlélésre, a szervezet mindenáron el akar nyomni. Viszont pont az ilyen erővel elnyomott gondolatok szeretnek azután előtolakodni.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as vagy 06 80 820 111-es telefonszámot!