Az Arizonai Egyetem tudósai ott találták meg az élet építőköveit, ahol arra a legkevésbé sem számítottak: a Tejútrendszer szélénél. A vizsgálatok alapján két rádióteleszkóp is észlelt foszfort, amely kulcsszerepet játszik az élőlényeknél a DNS és az RNS megalkotásában – írja az Interesting Engineering.

A Nature-ben közzétett publikáció szerint a kutatók az arizonai 12 méteres, valamint a spanyolországi 30 méteres rádióteleszkóppal végeztek méréseket. Az eszközöket a WB89-621 molekulafelhő felé irányították. Ez körülbelül 74 ezer fényévre található a Tejútrendszer közepétől.

A teleszkópok adatai alapján a területen foszfor-monoxid és foszfor-nitrid is van, ami azért is érdekes, mert ezzel azt is sikerült kimutatni: a foszfor kétszer olyan messze is jelen van a Földtől, mint ahol eddig a legmesszebb sikerült kimutatni.

ESA/Hubble, NASA, L. Calçada

Az élet kialakulásához persze más is szükséges: hidrogén, oxigén, nitrogén és kén. Az olyan elemek, mint a szén, nitrogén és az oxigén inkább a kisebb tömegű csillagok segítségével képződnek, amelyek inkább a galaxisunk külterületeink elterjedtek. Ezek az életciklusuk végén állítják elő ezeket az anyagokat, majd bocsátják ki azokat az űrbe.

A foszfor képződéséhez azonban valamilyen erőteljes kozmikus eseményre van szükség, például egy szupernóva-robbanásra. Ehhez viszont olyan csillagra van szükség, ami legalább 20-szor nagyobb a Napnál.

Csakhogy ilyen méretű csillagok nem tudnak a Tejútrendszer szélénél keletkezni, mert távol vannak a galaxis magjától, így elegendő anyagot sem tudnak összegyűjteni. Ennek eredményekén szupernóvaként sem tudják befejezni az életüket. Vagyis ezek szerint a foszfor keletkezése nemcsak az ilyen robbanásokhoz kötődhet.

Találtak 1672 galaxist, melyek elvileg nem is létezhetnének, most újra kell gondolni az univerzum történetét

Újabb különleges felfedezést tett a James Webb űrteleszkóp (JWST), amint az univerzum múltját kutatta. A kanadai Victoria Egyetem tudósai szerint 1672 olyan galaxisra bukkantak vele, melyek eddigi ismereteink alapján nem is létezhettek volna.

A kutatók szerint egy lehetséges magyarázat az anyag jelenlétére, hogy a kicsi- és közepes méretű csillagok életük végén neutronokat állíthattak elő, ami aztán a csillagok hidrogén- és héliumégető rétegeiben felgyülemlett. Miután ezek csatlakoztak a szilíciumhoz, foszfor képződhetett.

Ha ez valóban így van, az alternatív módot jelentene a foszfor termelődésére. Emiatt viszont érdemes lehet ott is kutatni utána, ahol eddig feleslegesnek tartották a tudósok.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.