Minden állatban megtalálható az FOXP2 gén - írja a New York Times. Az emberi FOXP2 azonban különbözik a csimpánzok hasonló génjétől. Igaz, mindössze két egység az eltérés, mégis a 740-ből valószínűleg ez a két alkotórész rejti azt a kulcsot, ami a beszédünket lehetővé teszi.

Az FOXP2-t egy londoni család miatt fedezték fel. A család egyik fele súlyos artikulációs és beszédértési problémákkal küszködött. Mindegyikükről kiderült, hogy egy mutáció miatt ez a génjük hibás volt.

Idén újabb kutatás indult, de ez eléggé kétes eredményeket hozott a New York Times szerint. Lipcsei német tudósok az emberi FOXP2-t "ültették be" az egér saját génje helyére.

Nem beszélt németül az egér

Az eredmény persze nem az lett, hogy az egér elkezdett volna németül beszélni, bár a lipcseiek szerint máshogy cincogott, mint a többi kis rágcsáló. (Azért ennél többre jöttek rá: az egér agya különbözött más egerekétől.)

Beszélni még nem tudnak © sxc.hu

Minthogy az egerek és az emberek közös őse körülbelül 70 millió éve élhetett, a beszédet aligha lehet ilyen állatokon tanulmányozni. Az UCLA, vagyis a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i munkatársai viszont most ennél fontosabb eredményre jutottak.

A Daniel H. Geschwind által vezetett kutatócsoport az FOXP2 csimpánz-változatát emberi neuronokba (idegsejtekbe) ültette be, és megnézte, mi történik ekkor. A neuronok természetesen csak laboratóriumi körülmények között éltek, nem az emberi agyban, így az idegsejtek működését kizárólag "sejtszinten" vizsgálhatták. Ám már ekkor is érdekes eredményekre jutottak. Kiderült, hogy az FOXP2 karmesterként viselkedik a gének között.

A gének karmestere

Vagys az FOXP2 nem egyetlen dologért felelős, hanem legalább 116 másik gén működését irányítja Geschwind kutatásai szerint. Egyesek hatását felerősíti, másokét lecsendesíti, valódi vezéregyéniségként. Fontos megfigyelése volt a kutatócsoportnak, hogy a csimpánz génváltozata erősebb hatású volt az emberi FOXP2-nél. Ennek oka az - Geschwind szerint, aki a New York Times-nak nyilatkozott -, hogy az emberek génállományát sokkal "finomabban kell hangolni", mint a csimpázokét.

A kutatásból az is kitűnt, hogy az FOXP2 irányítása alatt álló gének egy része viszonylag friss evolúciós nyomásnak volt kitéve, vagyis a természetes szelekció hatása erőteljesen érvényesül a mai genetikai állományunkban. Mindez azt jelenti, hogy egy egész génhálózat fejlődött ki, amely a beszédet és a nyelvek kialakulását lehetővé tette az emberekben. Néhány ilyen FOXP2-irányítású gént már korábban azonosítottak, mint amelyek olyan betegségekért felelősek, amelyek beszédzavarral járnak.

Ugyanakkor a New York Times hangsúlyozza: az FOXP2-hálózat bitosan nem az egyetlen, amely a beszédért felelős. Az FOXP2 például az agy mindkét részére kifejti a hatását, miközben a nyelvi képességek aszimmetrikusan helyezkednek el az agyunkban, Geschwind szerint.