A wifi korában szinte mindenki szembesül azzal a problémával, hogy a „két perc alatt beállítható", meg „pofonegyszerű" routerek installálása minden, csak épp nem egyszerű. És ez még hagyján, mert a legtöbb esetben a végre működésre bírt eszközök lassúak, megbízhatatlanok és elég ingadozó teljesítményt nyújtanak.
Ez nem minden esetben a router hibája. A legegyszerűbb trükk, amellyel orvosolhatjuk ezt a problémát, hogy fogjuk a routert, és megpróbáljuk a lakás valamivel magasabb pontjára szerelni. Ez persze a gyönyörű kábelek közszemlére tételével járhat, de – olykor családunk tiltakozása ellenében is meg kell érteniük: a router nem a pincébe, és nem is a komód alá való.
Sajnos még ezután is előfordulhat, hogy a router előszeretettel dobja a kapcsolatot, indul újra, ha valami csoda folytán sikerült rá csatlakoznunk. Ilyenkor segíthet a firmware csere. Ahogyan a router is tulajdonképpen egy kis számítógép, úgy annak a firmware-je is egy apró operációs rendszerként fogható fel. Senkinek sem kell magyarázni, hogy egy Windows telepítés/újratelepítés után hogy meg tud táltosodni a számítógép, nos, így van ez a routerekkel is.
Az első lépés, hogy megpróbáljuk frissíteni a firmware-t. Ez a gyártók által is támogatott módszer körülbelül annyit segíthet, mint egy Windows update. Vagy bejön, vagy (inkább) nem. Nem kizárható azonban, hogy ez lesz a megoldás. Annyi a dolgunk, hogy letöltjük a routerünk gyártójának honlapjáról a termékünkhöz adott legújabb firmware-t, majd azt, az általában a 192.168.2.1, vagy a 192.168.1.1 címen a böngészőnkön keresztül elérhető adminisztrációs felületen, felinstalláljuk. Ez a legtöbb márka esetén annyi bonyodalmat okozhat, mint egy csatolmánnyal ellátott e-mail elküldése.
Ha megvolt a frissítés, várjuk a csodát! Ha viszont ez nem következett be, akkor már csak a nyílt forráskódú ingyenes firmware-ekben bízhatunk. A remény leginkább a Linksys routerek felhasználói számára csillanhat fel, ugyanis a legtöbb figyelmet a CISCO által gyártott internet-szóró kapta a programozóktól. Nem kell azonban azoknak sem megijedniük, akik nem Linksys gyártmányú routert vásároltak, hiszen számukra is létezik számos firmware, de kétségtelen, hogy a legkiforrottabb és legnépszerűbb szoftverek a Linksys gyártmányaihoz készültek.

Sokan esküsznek a Linksys termékeire, és sokan vannak, akik szerint nem érik meg az árukat, és érdemes inkább az olcsóbb termékek (SMC, D-Link, Askey) közül válogatni. A Linksys előnye azonban éppen akkor mutatkozik meg, amikor kicseréljük a firmware-jét; a torrentezésre (amit legális célra is lehet ám használni!) szinte alkalmatlan, kicsit lassú, de megbízható router akkor kap igazán szárnyra, ha felrakjuk rá a Tomatot vagy a  DD-WRT-t. Innentől kezdve mintha kicserélték volna: a kék-fekete doboz ontja magából az internetet, méghozzá pont úgy, ahogyan azt mi szeretnénk.
Az alternatív firmware-ek leghasznosabb szolgáltatása a QoS, azaz a Quality of Service. A QoS lényege, hogy rangsorolja az általunk lehívott adatokat. A torrentek és általában a letöltések alacsony rangsort kapnak, a böngészés egy fokkal nagyobbat, a Skype vagy ehhez hasonló, valós időben futó kommunikációs szolgáltatások pedig a lehető legmagasabbat. Így egyszerre tölthetünk le, netezhetünk, és Skype-olhatunk úgy, hogy a beszélgetésünk kristálytiszta és teljesen szakadásmentes lesz. Ettől persze nem lesz nagyobb a sávszélességünk, nyilván, hogyha a Skype lefoglal mindent, akkor közben lelassul a letöltés, de mivel az adathívások rangsorolása valós időben történik, minden pillanatban száz százalékig kihasználhatjuk a sávszélességünket. Elképesztően hasznos és tökéletesen működik!
A Linksys routerek egyik hibája, hogy a létesíthető kapcsolatok korlátozottsága miatt nehézkesen kezeli a torrenteket, ezt például a Tomato firmware alapból megoldja, mert magától átállítja a megfelelő értékeket.
Emellett megemelhetjük a routerünk jelerősségét is, ami akkor jöhet jól, hogyha a ház egyik részében már túl gyenge a jel. Igaz, hogy ezzel elvileg csökkenthetjük az eszköz élettartamát, mert így jobban melegedhet, de a témával foglalkozó fórumokon ilyen problémáról még nem számoltak be. Persze nem is szabad a maximumra rakni, a DD-WRT nevű firmware egy adott készüléknél például azt állítja, hogy az alapérték 47 mw 70 mw-ra emelése még biztonságos.
A népszerűbb nyílt forráskódú firmware-eket folyamatosan fejlesztik, egyre újabb szolgáltatásokkal ruházzák föl, és javítják a felmerülő hibákat. Sőt, a legtöbb még azt is megmutatja nekünk, mennyit töltöttünk le és föl, ebből mennyi volt mondjuk p2p, VoIP és egyszerű böngészés. A sok jónak, amit tudnak, csupán egy ára van, és ez a készülékünk garanciája. Egy alternatív firmware-rel működő készüléket nem fog visszavenni a gyártó. Ha a kezelőfelülethez még hozzá tudunk férni, és mondjuk csak a vezeték nélküli szolgáltatás romlott el, akkor gond nélkül visszatelepíthetjük a gyártó által biztosított firmware-et, és ekkor valószínűleg nem veszik észre a szervizben a kis turpisságot.
Az, hogy valaki vállalja-e a kockázatot egy jóval stabilabb hálózatért, nyilván a saját döntése. A vállalkozó kedvűek az alábbi firmware-ek közül válogathatnak.

Tomato - teljesítmény egyszerűen, leginkább Linksysre
Sajnos nem mindegy, hogy melyik routert vesszük, mert nem mindegyiken fut a Tomato. Akinek a Linksys wrt54 g, illetve wrt54 gs változata van, az a négyes (v4) verzióig használhatja (USB támogatás nélkül), ugyanis a következő generációkon már nem fut a Tomato. A verziószám megtalálható a készüléken. Aki újonnan vásárol routert, annak célszerű a wrt54 gl-t választania, mert az mindenféleképpen kompatibilis. A Tomato a fentebb részletezett linksys modelleken kívül a következő routereken fut még:

• Buffalo WHR-G54S, WHR-HP-G54, WZR-G54, WBR2-G54, WBR-G54, WZR-HP-G54, WZR-RS-G54, WZR-RS-G54HP, WVR-G54-NF, WHR2-A54-G54, WHR3-AG54
• Asus WL500G Premium (USB támogatás nélkül), WL500GE
• Sparklan WX6615GT, Fuji RT390W, Microsoft MN-700 

Ha az ember azon szerencsések közé tartozik, akik telepíthetik a Tomatot, nem lesz nehéz dolga. A router kezelőfelületén ki kell cserélni a firmware-t a Tomatóra a firmware upgrade menüpontnál, majd várni, amíg a router újraindul és készen is volnánk. Egy pillanat alatt bekapcsolhatjuk a QoS-t, és nem is kell rajta feltétlenül állítgatni, az alapbeállításai is kiválóan működnek. A kezelőfelület magától értetődő, lényegesen egyszerűbb és áttekinthetőbb, mint a legtöbb gyártó által kínált firmware. Az egyetlen trükk, hogy a korábbi jelszavunk nem elég a belépéshez, a felhasználónév sort is ki kell tölteni, az „admin" vagy a „root" szavakkal. Ha mégsem sikerülne belépnünk, indítsuk újra a routert a rajta található reset gombbal, és írjuk be a jelszót, ami szintén „admin" lesz.
A Tomatóval a felhasználók nagy részének (nekünk is) túlnyomóan pozitív tapasztalatai vannak, gyakorlatilag sohasem kell újraindítani, az ember egyszer rászán tíz percet, és soha többet nem kell hozzányúlni. Kevesebb lehetőséget kínál fel, mint a DD-WRT, viszont azokat pofonegyszerű beállítani, és nagyszerűen működnek is.

DD-WRT - a profiknak
A DD-WRT sokak szemében az alternatív firmware-ek királya, hiszen rengeteg beállítási lehetőséggel rendelkezik, és számtalan eszközt támogat. A DD-WRT kezelőfelülete egy kicsit zsúfolt, ez egy átlagfelhasználót könnyen elrettent, cserébe viszont kiterjedt wikivel rendelkezik, ahol a kezdő hálózatbütykölő is tájékozódhat, az idegen nyelvek ismerete azonban sajnos feltétel.

A többiek
Számos lehetőség létezik azok számára, akik nem telepíthetik a DD-WRT-t és a Tomatót. Ott van például az Open wrt, az X-wrt és a Free WRT. Ezek nem olyan bejáratott megoldások, de egy rossz routernél minden jobb, és ha az ember rászánja magát arra, hogy belevág a routertuningolásba akkor ezek is megérnek egy próbát.