Akik használták, még azok sem emlékeznek rá, milyen is volt a Windows vagy az OS/2 első grafikus felülete. A parancssoros operációs rendszerek után forradalmi változást jelentett a grafikus kezelőfelület megjelenése és az egér használata. A Graphical User Interface, rövidítve GUI segített abban, hogy a számítástechnikához keveset értők is hatékonyan és kényelmesen tudják használni a komputereket.

Egy program sikerének nagyon nagy része azon múlik, milyen a kezelhetősége. A grafikus felhasználói felület esetén fontos, hogy a műveletek döntő többségét az egérrel is el lehessen végezni és a műveletek eredménye jól láthatóan jelenjen meg. Éppen ezért a visszajelzések alapján a szoftverek új változatainál sokszor csak a felhasználói felületet érintik a módosítások. Egy internetes adatbázis arra vállalkozott, hogy összegyűjti a leghíresebb operációs rendszerek és alkalmazások képernyőképeit. Ezeken az oldalakon böngészve tanulmányozhatjuk, hogyan lettek egyre szebbek a ma is használatos szoftverek. Persze olyan szoftverekről is találhatunk képeket, amelyeket már nem fejlesztenek tovább, így már csak itt találkozhatunk velük.

Amint azt a neve is mutatja, a GUIdebook fő kiállítása az operációs rendszerek  grafikus felhasználói felületeit mutatja be. A gyűjteményben jelenleg 32 operációs rendszer képernyőképei láthatók, köztük az Amiga OS, a BeOS, a GEOS/GeoWorks, a GNOME, a KDE, a Mac OS, az OS/2, a Symbian OS/EPOC, a Windows és a Windows CE/Mobile. 

Bizonyára kevesen találkoztak a Packard Bell Navigator rendszerével, amelyik tíz éve jelent meg

Minden operációs rendszernél több változatot is találunk. A Windows esetében például az 1.0 változattól a Vistáig követhetjük a változásokat. Amikor kiválasztunk egy verziót, több képet láthatunk rendszer különböző állapotairól. Ilyenek az első bejelentkező képernyő, az üres desktop, vagy az alkalmazásokkal teli desktop. Eztán következnek az operációs rendszerben található alkalmazások képernyőképei. Csoportokba rendezve találjuk az irodai alkalmazásokat, a multimédia és az internetes programokat vagy a be- és kijelentkező grafikákat. Nemcsak egy rendszer megjelenésének változásait tudjuk végignézni, hanem össze tudjuk hasonlítani más rendszerek hasonló állapotait. Ha kíváncsiak vagyunk, hogyan is néz ki a médialejátszó a Windows korábbi változataiban és más operációs rendszerekben, nem kell mást tenni, mint rákattintani az adott képernyőkép feletti hivatkozásra. Ekkor operációs rendszerek szerint időrendi sorrendben jelennek meg az alkalmazásról készült képek.

A Nero CD/DVD író program bejelentkező képernyőjének változása

A grafikus felhasználói felület alapvető részei az ikonok és a rendszerhangok. Az ikonoknak nevezett miniatűr, de kifejező képek alkalmazásokat, dokumentumokat, hálózati helyeket jelölnek.  Itt is fontos, hogy egy pillantás alatt tudjuk, mit rejtenek, és az is, hogy a munkaasztalon lévő sok objektum között gyorsan megtaláljuk azt, amelyiket keressük. Egy meglehetősen nagy méretű, 30x50 mezőből álló táblázatban láthatjuk egymás mellett, a programoknak és objektumoknak az ikonjait a különböző operációs rendszerekben.  A táblázatban szereplő ikonokra rá is lehet kattintani, amikor természetesen nem az alkalmazás indul el, hanem az alkalmazás képernyőképe jelenik meg. 
Hasonlóan fontosak a rendszerhangok. A számítógépen történő eseményekhez különböző rövid hanghatásokat lehet rendelni, így olyankor is tudomást szerezhetünk például egy elektronikus levél érkezéséről vagy egy csevegő partner bejelentkezéséről, ha egy másik alkalmazással dolgozunk, vagy ha nem is ülünk a számítógép előtt. A rendszerhangok közül a Windows és az OS/2 kínálatából válogathatunk. 
Külön gyűjteményt találunk az úgynevezett splash képernyőkből.  Közel száz alkalmazásnál nézhetjük meg azt a képet, ami az indításuk után néhány másodpercre megjelenik. Itt is van lehetőség az időutazásra, mert a programok többségénél több verzió splash képernyője is megtalálható.

A Photoshop kezelőfelülete az évek során megszépült, és a mérete is megnőtt

Két kitüntetett alkalmazásnak a teljes fejlődését végig követhetjük a képernyőképek segítségével. Az évek során a képszerkesztésben csaknem szabvánnyá vált Photoshopot 1990-től, a zenelejátszók koronázatlan királyát, az iTunes-t pedig 2001-től követhetjük nyomon. Mindkét programnál láthatjuk, hogy néznek ki a legfontosabb műveletekhez tartozó grafikus felületek. Itt is kiválaszthatunk egy-egy speciális képernyőt, és összehasonlíthatjuk, hogyan változott annak megjelenése az évek során. Az összehasonlításból látszik, hogy nemcsak egyre szebbek lettek a grafikus felületek, hanem egyre nagyobb képernyő-felbontást tudnak  kezelni, ami főleg a Photoshop esetében nem elhanyagolható szempont.