A XIX. században élt Verne Gyula ugyanis nem csak a földkerekség szinte minden zugába, a tengerek és óceánok mélyére utaztatta gondolatban olvasóit, hanem két regényében a világűrbe is elrepítette őket, mégpedig a Holdra és a Hold köré. Így az űreszközök gyártásával foglalkozó olasz-francia cég, hogy méltóképp emlékezzék meg a nagy francia kalandregényíróról, felvetette, hogy az első európai fejlesztésű, automata üzemmódban működő teherűrhajó (tulajdonképpen az orosz Progresszek európai változata), amely ugyancsak a Jules Verne nevet viseli, januárra tervezett útjára Verne-kéziratokat is vigyen magával a Nemzetközi Űrállomásra.
 
A Földről a Holdra (az átlagos távolság 384 ezer 300 kilométer) gyalog 8 év 282 nap alatt lehetne eljutni – vetette papírra Verne, hozzáfűzve, hogy ugyanez az út egy óránkét 60 kilométeres sebességgel robogó gyorsvonattal 9 hónapig tartana, de a fény sebességével már 1 és egynegyed másodperc alatt eljuthatnánk bolygónk égi kísérőjére.
 
A Jules Verne teherűrhajó két hét alatt éri el a Föld körül keringő űrállomást, majd miután rakományát az űrhajósok átpakolták az ISS rakterébe, a Progresszekhez hasonlóan visszatér, hogy a Föld sűrű légterébe érve darabjaira szakadjon és elégjen.
 
A kilövéshez az irodalmi alapanyagokat Piero Gondolo della Riva szolgáltatja, aki már négy évtizede gyűjti szenvedélyesen a Verne-kéziratokat. Kikötötte azonban, hogy az értékes dokumentumoknak csak a másolata juthat el a világűrbe.