A csevegőprogramokat használók jól ismerik a kifejezést: chatbot. A "bot" vagy chatbot  elnevezés a robot szóból származik: IRC ill. chat felhasználók között olyan szoftvereket jelent, amik képesek (többek között) beszélgetni, illetve emberként viselkedni. A botok beszélgetnek, válaszolgatnak, miközben a beszélgetőtárs azt hiszi egy ember van a vonal túlsó végén. Aki nem hiszi csak csevegjen egy kicsit Laurennel - egész jól el lehet vele beszélgetni, még humora is van, pedig Lauren nem egy létező hölgy, csak egy chatbot. Jim Wightman programozó is ilyen botokat készít de egészen más célból: ő csak "netdadának" (netnannies) nevezi ezeket a kis szoftvereket. A cyber-dadák célja, hogy csevegőcsatornákon üldögélve „beszélgessenek”, és kiszűrjék a kiskorúakkal kikezdő cukros-bácsikat. Ha valaki gyanús lesz, akkor annak adatait (még a tartózkodási helyét is!) tartalmazó jelentést küldenek.  A technika csodája!  Ez mindeddig nagyon helyes - ha valaki az MSN-t vagy egyéb csevegőket felhasználva kiskorúaknak „beszéli tele a fejét” a neten, hogy később a jó ég tudja mit akarjon csinálni velük... brrr... Nem helyes dolog. Viszont elvonatkoztatva a ferde hajlamoktól, a csevegő-botokkal kapcsolatban felmerül egy kis probléma. Ennek kapcsán pedig talán megéri elmélkedni egy kicsit...

Egy nem túl intelligens chatbot.

Egy kis fikció következik a - nem túl távoli - jövőből. Egy barátunk elugrik hozzánk hétvégére. A délutánt majd az estét is kellemes sörözéssel töltjük. A szalonspicces (vagy tökrészeg) vendég persze nálunk tölti az éjszakát, de nem jön álom a szemére (sok sör után megesik). Éjszaka felmegy a netre (mi jóindulatú házigazda gyanánt ezt természetesen megengedjük neki), és alkoholgőzös állapotban fiatalkorúakkal csetelget. Mondjuk nem megengedett szavakat használ, vagy csak azt hiszi, jó poén az ilyesmi, ne adj isten tényleg pedofil. Kifog egy netdadát, aki a hatásos mesterséges intelligenciának köszönhetően kis idő múlva lebuktatja őt – elküldi IP címét a rendőrségnek. Illetve a mi IP címünket. A hétvégének vége, a kolléga távozik, mi pedig másnap hajnalban arra ébredünk, hogy visznek. Mert azt tudni kell (főleg az angolszász, német és tengerentúli ügyek ismeretében), ilyenkor visznek, de pillanatokon belül ám! Persze mi hebegünk-habogunk, hogy nem mi voltunk, hanem a barátunk... Persze. El is fogják hinni. Gondoljunk csak a pedofíliával ártatlanul (?) megvádolt, tisztességben megőszült úszóedzőre. Ez egy magyar eset a közelmúltból...

Még reálisabb fikció: mi van, ha nem a hétvégére vendégül látott sörgázos barátunk, hanem egy rosszakarónk (aki esetleg egy hacker, vagy ismer pár hackert) használja IP címünket arra, hogy nyomunkra vezesse a netdadákat? Talán nem is egyet, hanem többet? Ha ún. "zombi" gépünk van, ezt nagyon könnyű megtenni... Hogyan bizonyítjuk be, többszáz (többezer!) robot ellenében, hogy nekünk van igazunk? Szóval az elképzelés nagyon jó, a gyermekek védelme mindennél fontosabb – de úgy tűnik a módszer egy kis finomításra szorul még, ami a személyiségi- és emberi jogokat illeti. Félreértés ne essék:  a „reszkessetek pedofilok” elképzelés nagyon helyes. Csak vigyázzunk arra, nehogy  „reszkessen mindenki” legyen a dolog vége.