Andreas Heinrich az IBM San José-i Almaden kutatólaborjában © Andersen Dávid

Az atomok viselkedésének megértése és szabályozása kulcsfontosságú a nanotechnológia fejlődésze szempontjából. Ez a tudományág az emberi hajszálnál több tízezernyivel kisebb részecskékkel foglalkozik.

„Minden atom pici mágnesként funkcionál, ez az egyik legalapvetőbb tulajdonságuk” – nyilatkozta a canada.com című weboldalnak Cyrus Hirjibehedin az IBM San José-i Almaden kutatóközpontjának munkatársa. „Ha a mágneses elrendeződést stabilizálni lehet hosszú időn keresztül, akkor lehetőség nyílik adatok tárolására. Így működnek a merevlemezek. Mi most azt kutatjuk, hogyan lehetséges ezt egyes atomok esetében elérni.”

A mágneses anizotrópiának is nevezett jelenséget Hirjibehedin és kollégája, Andreas Heinrich tanulmányozták egy, az IBM kutatói által kifejlesztett speciális elektronmikroszkóp segítségével.

„Eddig azt sikerült elérnünk, hogy egyes atomokat gombnyomásra át tudunk helyezni egy rézfelületen” – magyarázta Heinrich. „Az adott atom mágneses irányultságát is képesek vagyunk szabályozni.

A kutatók most arra keresik a választ, hogy mely atomok maradnak stabilak hosszú idő után is. „Már van néhány ötletünk, de egyelőre még nem találtuk meg a tökéletes megoldást” – tette hozzá Hirjibehedin. „Hosszútávon olyan részecskéket keresünk, amelyek alkalmasak lehetnek nagy mennyiségű adat, nagyon kis területen történő tárolására.”

Alakzatba rendezett atomok a Heinrichék által használt gépen © Andersen Dávid

Az IBM svájci kutatóintézetének munkatársai eközben olyan módszert fedeztek fel, amelynek segítségével molekulákat képesek logikai kapcsolóként (IGEN/NEM) alkalmazni, ez pedig elengedhetetlen a digitális technika szempontjából.

Heinrich járatos a svájciak kutatási területén is, úgy fogalmazott, a felfedezés igen jelentős, mivel a „kapcsolás” nem változtatja meg a molekula szerkezetét.

A két felfedezést, amelyről a Science magazin számolt be az IBM új generációs tárolóinak az alapjául szolgálhatnak. A kutatók azonban nem voltak hajlandóak találgatásokba bocsátkozni a nanotechnológiát alkalmazó eszközök teljesítményéről.

„Képzeljék el a hetvenes éveket, amikor szoba méretű számítógépekkel dolgoztak, amelyeknek a teljesítménye egy mai mobiltelefonéval ér fel” – magyarázta Heinrich. „Ha akkor megkérdezték volna a kutatókat, bizonyára sok ostobaságot mondtak volna.”