A két klub első találkozása a nemzetközi kupaporondon 1984-ben volt, mikor az akkor még létező Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) negyeddöntőjében kerültek össze. A katalán csapat esélyeit nagyban növelte, hogy ott játszott a világ legjobb játékosa, az argentin Diego Armando Maradona. A Camp Nouban rendezett első meccs sima 2-0-s Barca-sikert hozott, és mindenki azt gondolta, hogy ez az előny elég lesz a továbbjutáshoz. Nem lett.

Még tíz éve sem volt annak, hogy a MU az angol másodosztályban szerepelt, most pedig máris a nagy Barcelonát fogadhatták. „Egész addig úgy néztem focimeccset, hogy közben Maradonán járt az eszem - emlékezett vissza egy drukker. - El sem hittem, hogy most tényleg őt látom.” Az öröm pedig még nagyobb volt, hiszen a visszavágón Bryan Robson duplázott, Frank Stapleton találatával pedig az angolok mentek tovább. Bár az elődöntőben már nem bírtak a két aranylabdással (Paolo Rossi és Michel Platini) felálló Juventus csapatával, emiatt senki sem bánkódott.

A Heysel-tragédia következményei miatt az angol csapatok 1985 és 1990 között nem indulhattak a nemzetközi kupákban, ezt követően azonban hamarosan újra egymásba szaladt a két együttes. A következő összecsapás ugyancsak a KEK-ben volt, az 1991-es döntőn. A Manchester Unitedet akkor már Alex Ferguson vezényelte. A Barcelona rossz előjelekkel vágott neki az összecsapásnak, hiányzott több kulcsjátékosa is, például az első számú kapus, Andoni Zubizarreta, a középpályás Guillermo Amor, valamint az aranylabdás támadó, a bolgár Hriszto Sztoicskov. A nyerőember ezúttal a walesi Mark Hughes volt, aki hét percen belül duplázott. A szabadrúgás-specialista Ronald Koeman bombagólja már csak a szépítésre volt elég, a kupa a Unitedé lett.

Ezt követően már csak a legrangosabb kupasorozatban találkozott egymással a két csapat, melyet 1992-től már nem Bajnokok Európa Kupájának (BEK)-nek hívtak, hanem Bajnokok Ligájának. Az 1994/1995-ös sorozatban egy csoportba került a két gárda, csatájukat a Barca nyerte. Az első meccset az Old Traffordon rendezték, a végeredmény 2-2 lett, a visszavágót azonban nagyon simán hozta a Hriszto Sztoicskov és a brazil Romário vezette katalán együttes, 115 ezer néző előtt négyszer vette be a vendégek kapuját. Az angol csapat nem jutott tovább a csoportból, de Johan Cruyff csapata is elvérzett a negyeddöntőben.

A MU és a Barca négy év elteltével újra egy kvartettbe került a BL-ben, éppen az angol csapat legsikeresebb szezonjában. Bár a két csapat egyik meccsen sem bírt egymással - a végeredmény az Old Traffordon és a Camp Nouban is 3-3 lett, előbbi talán a két klub közös történetének leglátványosabb meccse volt -, Alex Ferguson tanítványai nemcsak a csoportból jutottak tovább a Bayern München mögött, de a fináléban újra a németekkel kerültek össze, és drámai hajrában 1968 után megszerezték a klub fennállásának második BL (BEK)-trófeáját. Mivel ebben az évben a hazai bajnokságot és az FA Kupát is megnyerték, sikerült a triplázás (The Treble).

Majdnem tíz évnek kellett eltelnie, míg újra összesorsolták a Barcelonát és a Manchester Unitedet. A 2007/2008-es sorozat elődöntőjében egyetlen gól döntött, Paul Scholes az Old Traffordon rendezett visszavágó 14. percében egy 25 méteres bombával lőtte a moszkvai döntőbe az angol csapatot, ahol a szintén angol Chelsea-t tizenegyesekkel legyőzve emelhette a magasba a kupát, Ferguson vezetésével immár másodszor.

A két gárda tizedik, mindeddig utolsó találkozása a 2009-es Bajnokok Ligája-döntő volt, ahol már Josep Guardiola ült a Barcelona kispadján. Vezetésével ugyanaz sikerült a katalán együttesnek, ami tíz évvel korábban az MU-nak. Miután megnyerték a hazai bajnokságot és a Király Kupát, 2-0-ra a Bajnokok Ligája döntőjében is diadalmaskodtak, így a katalán gárda története során először tudott triplázni.