Az óvodáskorú gyermek gondolkodását teljes mértékben az érzései vezérlik, nem képes a tárgyilagosságra, könnyen becsapja a látszat, nem képes különbséget tenni lehetséges és lehetetlen között. Számára a világ varázslatok színtere, amelyet gondolatai és vágyai vezérelnek, ahol minden megtörténhet.

A gyermeknek önálló világképe van, amelyben nincsenek megmagyarázhatatlan dolgok, és az ellentmondások is békésen megférnek egymással. Nem véletlenül nevezik ezt a korszakot varázsos éveknek, amelyeknek központjában az a naiv, gyermeki hiedelem áll, hogy a világ varázslatok színtere, amelyet a gyermek szándékai és vágyai vezérelnek.

Ez a szemlélet nagyon hasonló a természeti népek mágikus gondolkodásához, amelyben a világ birtoklásának lehetősége rejlik. A mágikus gondolkodás érdekes megnyilvánulásának voltam tanúja egy óvodai foglalkozáson.

Az óvónéni Mesetündérnek öltözött fel. Csoportjában ott volt a saját kislánya is, akinek így nemcsak édesanyja, hanem pedagógusa is volt. Amikor nevén szólította Hannát, hogy kukucskáljon be a meseládikóba, a kislánya tágra nyílt szemekkel megkérdezte: „Mesetündér, te honnan tudod, hogy engem hogy hívnak?”

A világ irányítása

Rendelje meg online!

A mágikus gondolkodás jellemzője, hogy a gyermek azt hiszi, a dolgok és a jelenségek között varázslatos oksági viszony van, és úgy véli, ezeknek a valóságban nem létező kapcsolatoknak a felhasználásával irányítani is tudja a világot. Például ha párosával lép a járdaszegélyre, akkor teljesülni fognak a kívánságai. Ki ne próbálta volna ezt meg gyermekkorában?

Amikor egy négyéves azt kérdezi, hogyan jut el minden gyerekhez a Mikulás, nem az igazságra kíváncsi. Elég, ha annyit tud, hogy nagyon gyorsan repítik a szánját a rénszarvasok. Egy egészséges gyermek reális, logikus gondolkodásmódja 9–10 éves korára eléri azt a fejlettségi szintet, hogy megkérdőjelezze a történetek valóságtartalmát. Ilyenkor, amikor már kialakul a realitásérzékük, általában maguktól rájönnek, mekkora képtelenség, hogy egy öreg szakállas bácsi a rénszarvasos szánjával a világ összes gyermekének ajándékot visz, sőt mindezt a kéményen keresztül.

Minden él

De miért is van szükség a mágikus gondolkodásra, ha egyszer a gyermekünket a valóságra irányulás megalapozásában szeretnénk segíteni? Miért kell a csoda az életünkbe? Mi szükség van képzeletbeli lényekre és kitalált történetekre?

A gyermek magyarázatai akkor jelennek meg, amikor véget érnek az ismeretei. Mivel a nemtudás bizonytalanságát csökkenteni szeretné, számára minden megmagyarázhatóvá válik, így próbálja megérteni a saját élményeire, tapasztalataira építve a körülötte zajló dolgokat. Ennek az életkornak a legérdekesebb sajátossága, hogy a gyermek magyarázatigénye jóval nagyobb, mint a rendelkezésére álló ismeretanyag.

A gyermek gondolkodása – a primitív törzsekéhez hasonlóan – megelevenítő, animisztikus, mivel megszemélyesíti a tárgyakat, jelenségeket, égitesteket, és életet, szándékot tulajdonít ezeknek. Így lobog a tűz örömében, és fáj a ceruzának a faragás. Elképzelésében minden él, a fák és a kövek is, minden jó vagy rossz, nem tesz különbséget a lelki és fizikai világ között.

Világképének szubjektivitását az adja, hogy saját érző lényét vetíti rá a külvilágra, a hasonlóság alapja önmaga. Ha ő él és érez, akkor minden él és érez, ha neki szándékai vannak, akkor mindennek szándéka van. A Nap is azért nyugszik le, mert fáradt. Egy három és fél éves kisfiú, akinek ablaka a templomtoronyra nézett, azt hitte, hogy amikor este sötét van, akkor a torony hazamegy az anyukájához, és lefekszik az ágyába, paplannal, betakarják, majd amikor ő óvodába megy, akkor visszatér a helyére.

Változó világ

Rendelje meg online!

A gyermek számára fontosak a magyarázatok, mivel körülötte a világ folyamatosan változik, a Nap és a Hold hol látható, hol nem, hol világosság van, hol pedig sötétség. Ilyenkor felmerül a kérdés: ha a Nap nem látható, akkor hol van? Hogyan keletkezett a Nap, a Hold és a villám? Ki csinálta a Napot? Miért van Hold? Ki teszi fel a csillagokat az égre?

A gyermekek azt hiszik, hogy mindent, ami őket körülveszi, az emberek állították elő, és a természeti jelenségeket is az emberek irányítják. A gyermeki gondolkodásnak ezt a sajátosságát artificializmusnak nevezzük. A hegyet is emberek építették. Az emberek vájták ki a tavat, tettek bele vizet, és ez a víz jön a szökőkutakból és a csapokból.

Három–öt éves korban a gyermek úgy képzeli, hogy a természet minden jelenségét az ember állítja elő, hatévesen már azt hiszi, hogy az ember a természettel közösen teremt, nyolcéves kor körül pedig azt, hogy minden teremtést a természet végez, a szél úgy keletkezik, hogy a barlangokból kinyomódik.

Egy négyéves és nyolc hónapos kisfiú szerint az ég téglákból van, a szerelőbácsik építették és befestették, a nap pedig úgy keletkezett, hogy a sugárzó emberek megsugározták. Ha hirtelen kitárulna a szoba ablaka, és berepülne rajta egy jól fejlett elefánt, egy négyéves gyermek (aki már tudja, hogy az elefántnak nincs szárnya), nem lepődne meg. Azt gondolná, biztos ugyan, hogy az elefántnak nincs szárnya, de most berepült, és kész. A hétéves már keresi azt a „trükköt”, amivel becsapták őt, mivel „az elefántnak nincs szárnya, tehát teljesen lehetetlen, hogy repüljön!”

Isten tenyerén

A régiek szerint a kisgyermek hétesztendős koráig Isten tenyerén él. Ez az az életkor, amelyről Szabó Lőrinc azt írja, hogy „Szép volt, Isten volt. Egy volt a világ”. Isten tenyere azt a világot szimbolizálja, amelyben a gyermek él, téren és időn kívül, az osztatlan szent időben. A megszületett gyermek, a „csillagocska” fáradhatatlanul keresi az elveszett paradicsomot, a biztonságot adó „kinti” rendet, amelyről „bent” az anyaméhben már mindent megtudott.

Kádár Annamária pszichológus, egyetemi adjunktus írása a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, amelyben az élet értelmével foglalkozunk. Megjelent a legújabb HVG Extra Pszichológia Plusz különszám is: ebben az érzelmi intelligencia témáját járjuk körül.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.