Automatizmusaink, szokásaink annyira az életünk részei, hogy gyakran észre sem vesszük – ebből indultak ki az ELTE, az MTA és a Szegedi Egyetem kutatói.

„Ha elmegyünk Londonba, egyből látjuk, hogy hozzáférhető tudásunk ellenére először balra nézünk, amikor át akarunk menni az úton. Nagyon nehéz átírni a meglévő automatikus készségeket, szokásokat. A sportban szintén megfigyelhetjük, mennyire nehéz megszabadulni a korábban rosszul elsajátított mozdulattól, például egy helytelen tenyeres ütéstől” – mondja Németh Dezső, az egyik kutató, az ELTE-MTA Emlékezet, Nyelv és Idegtudomány kutatócsoportjának vezetője.

„De társas és érzelmi helyzetekben is nap mint nap megfigyelhetjük a jelenséget. Tudjuk előre, hogy partnerünk mit fog mondani. És amikor azt mondja, amit vártunk, nem tudjuk felülírni automatikus társas és érzelmi reakcióinkat: türelmetlenek, akár mérgesek is leszünk. Az addikciók is ide sorolhatóak: a jó érzés, hogy rágyújtunk egy cigarettára vagy szivarra, és az ezzel járó rituálé mélyen belénk vésődhet” – teszi hozzá az egyetemi docens.

Vajon felül tudjuk írni beidegződéseinket, és ki tudunk alakítani új szokásokat, új megközelítési módokat? – tették fel a magyar kutatók a kérdést.

Tanulékony agyunk

A június 29-én a Nature kiadó Scientific Reports című folyóiratában publikált vizsgálatuk tulajdonképpen egy számítógépes játékra  hasonlít.

A vizsgálati személyeknek többek között hosszú ideig kellett lekövetniük egy mozgó ingert. Az inger mozgása látszólag összevissza volt, de valójában – a kísérleti személy tudta nélkül – egy rejtett szekvenciát követett. Az agy rátanul erre a szekvenciára: egy idő után az ingerekre adott reakció készségszintű lesz, automatikus.

Áthuzalozás

Shutterstock

Miután ez az automatizálódás megtörtént, másnap megváltoztatták az inger mozgását. A harmadik nap a kutatók megnézték, vajon az elsőnek tanult mozgásra, vagy a második mozgássorrendre emlékeznek-e jobban a személyek. Kimutatták, hogy mindkét mozgássorrendre emlékeznek, az újra kicsit jobban.

Egy másik csoportban az első mozgássorrend megtanulása után a változásokat (vagyis valójában magát az áthuzalozást) jelezték a kísérleti személyeknek. „Ez annak felel meg, amikor a nyelvtanár elmondja, mi a baj az akcentusunkkal, és hogyan kellene megváltoztatni, vagy amikor egy terapeuta felhívja a figyelmünket arra, hogy szociális reakcióink az adott helyzetben nem a legmegfelelőbbek” – magyarázza Németh Dezső.

A második esetben gyorsabb volt az áthuzalozás, viszont amikor plusz 24 óra állt a kísérleti személy rendelkezésére, akkor nem volt különbség az eredmények között. E 24 órában – az off-line időszakban – az agynak volt ideje „dolgozni” a tanult anyagon.

Optimista jövő

Mindez azt mutatja, hogy az új automatizmus, szokás erősebb tud lenni, mint a régi. Tehát igenis optimizmussal tekinthetünk a változások felé – még akkor is, ha a régi szokás nem törlődik ki teljesen.

A magyar kutatók szerint ezzel a módszerrel lehet majd EEG, fMRI vizsgálatokat végezni, és pontosítani a háttérben álló agyi folyamatokat. Továbbá alaposabban lehet felmérni a különböző pszichiátriai és neurológiai kórképeket is, különös tekintettel a kényszer- és szenvedélybetegségekre. 

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.