Legutóbb Erykah Badu, amerikai neo-soul/rnb énekesnő azért repült el Szváziföldre, Afrika utolsó abszolút monarchiájába, hogy az ott 28 éve uralkodó III. Mswati király születésnapján énekeljen. Az énekesnő előadta a „Happy Birthday”-t és ajándékkal is kedveskedett az egyébként csak 46 éves királynak.

AFP / Dong Jun Sh

„Mindenki boldog volt” – nyilatkozta később. Mindeközben a Magyarországnál ötször kisebb területű országban folyamatosan megsértik az alapvető emberi jogokat; csorbul a szólásszabadság és a gyülekezéshez való jog, tiltják a pártalapításhoz való jogot, a fennálló ellenzéket pedig módszeresen zaklatják; hol kínozzák, hol verik, hol egyszerűen csak eltüntetik őket. Mswati mindezt bársonyszékéből szemléli, privátgéppel és limuzinnal jár, külföldi bankszámlákon rejtegetett vagyona pedig több milliárd dollárra rúghat.

Diktátorbuli? Simán!

Popsztárokkal úri huncutkodni egyre nagyobb divat manapság a diktátorok körében, ezt a hullámot Jennifer Lopez üli meg a legügyesebben: a Usnews.com szerint mintegy 10 millió dollárt énekelt már össze autokratának tartott politikusok privát bulijain. A legismertebb eset ezek közül, amikor J-Lo a Human Rights Watch által korunk egyik legnagyobb elnyomójának tartott Gurbunguly Berdimukhamedow türkmén elnököt éltette születésnapi buliján. Lopez ezért a húzásáért később egyébként bocsánatot kért, mondván „Én is ember vagyok, vétek hibákat, de ígérem, hogy tanulok az esetből és továbblépek”.

Sztárparádé a Csecsenföldön

2011-ben a gyilkosságokkal és kínzásokkal vádolt Ramzan Kadirov csecsen vezető grozniji szülinapi zsúrján a híresztelések szerint valóságos sztárparádé volt; Hilary Swank Oscar-díjas színésznő, Jean-Claude Van Damme és Vanessa Mae hegedűművész is megtisztelte az eseményt.

Az esőerdők és emberi jogok védőjeként is ismert Sting 2010-ben Iszlam Karimov üzbég despota lányának divatshow-ján énekelt állítása szerint abban a tudatban, hogy UNICEF-rendezvényen van.

A legmélyebben valószínűleg Moamer Kadafi volt líbiai diktátor nyúlhatott a zsebébe egy-egy házi mulatság alkalmával, hiszen a 2000-es években olyan popikonoknak fizetett ki esetenként akár kétmillió dollárt is, mint Mariah Carey, Beyoncé, vagy Nelly Furtado. Utóbbiak egyébként a kiszivárogtatás után később bocsánatot kértek és jótékonykodásra ajánlották fel az egyébként évekkel azelőtt megkeresett összegeket.

Gátlástalan pénzhajhászat, vagy ingyenreklám az elnyomottaknak?

Míg az egyébként is palotákban élő előadók egy-egy fellépéssel keresnek dollármilliókat, addig például III. Mswati Szváziföldjén kevesebb mint  négyezer dollár az egy főre jutó GDP. Miért vállalják el ezeket a haknikat mégis a sztárok, akár jó hírnevük kockáztatása árán is?

Népszerű magyarázat, hogy egy-egy fellépésen nem az adott vezetőnek énekelnek, hanem a népnek. Mások azzal védik magukat, hogy jelenlétükkel csak az elnyomott népek kulturális elszigeteltségén akarnak enyhíteni. A Huffingtonpost cikkében ez utóbbi kapcsán arra világít rá, hogy a celebek által keltett hírverés ráirányítja a figyelmet az antidemokratikus országokban zajló folyamatokra, ami a jogvédők számára is óriási lehetőség, hogy a nyugati civilizáció előtt is láthatóbbá tegyék a jogtipró rezsimeket.

Badu mindenesetre saját Twitter-oldalán kelt ki az őt támadó aktivisták ellen, mondván őt használják fel arra, hogy hallassák a hangjukat. Az énekesnő legközelebb májusban, a szintén diktatórikus elnyomás alatt levő Gambiában lép fel.

A hazai zenészek politikai rendezvényeken való szerepvállalásáról szóló cikkünket itt olvashatja.