Tisztázzunk valamit: Ausztráliában csakis egy krokodilvadász alapíthatott állatkertet.

Amikor James Cook a 18. században felfedezte az eddig Ismeretlen Földrészt (Terra Incognita), és amikor a következő évszázadokban követték a fehér európaiak, úgy tekintettek a dzsungelre, mint egy hatalmas simogatóra. Jaj de cuki állatok, mondták, de néha tévedtek. Az eddig nem látott soklábúak egyszer-egyszer letépték a tapizó fehérek kezét-lábát.

Aztán kétszáz évvel később jött egy férfi és Brisbane mellett egy hatalmas parkban összegyűjtötte a kontinenst benépesítő vadakat. Cukikat és halálosakat egyaránt.

Kundermann Balázs

A néhai krokodil vadász, Steve Irwin és családja által alapított állatkertben repül az idő. Nyitástól zárásig bolyonghatunk az állatok és a bemutatók között anélkül, hogy eszünkbe jutna éhség vagy fáradtság. Rögtön belépés után csapdába kerülünk, elnyel az egymáshoz csatlakozó, láthatatlan kerítéssel körbevet kifutók láncolata. Észre sem vesszük és egy ketrecben vagyunk pár koalával, színes trópusi madarak seregével vagy egy árnyékban pihenő kengurucsapattal. Akár melléjük is heverhetünk, megszokták az emberek jelenlétét. Nem kell félni, a koala nem tép le semmit. Egy marék tápért még fotózni is hagyják magukat.

Ha elég közel hajolunk a koalák bundájához, szinte érezzük az eukaliptusz illatát. Mozdulatlan plüssálatként kapaszkodnak az ágakba. Fejük fölött napernyő, a gyerekek pedig egyesével mennek oda hozzájuk és mosolyogva simogatják selymes bundájukat. Azok meg rájuk sem hederítenek, éppen szundítanak. A napi 18 óra alvás, pár óra táplálkozás és csimpaszkodás mellett nem sok mindenre jut idejük.

Kattintson galériánkért!

Kundermann Balázs

Bármilyen meglepő, mégsem ezek bájos játék mackók a legnépszerűbbek, hanem a hüllők. Hatalmas bordás krokodilok, melyek szájába keresztbe befér egy felnőtt férfi. Tegyük hozzá, hogy Irwin csupán egy ragasztószalaggal felfegyverkezve ejtette el őket – na ehhez mit szól Krokodil Dundee? Irwin megvárta a megfelelő pillatatot, rávetette magát a dögre, majd miután annak állkapcsát párszor körbetekerte a szalaggal, már lendítette is győztesen a magasba jobb hüvelykujját, jelezve a többieknek: jöhettek, vihetitek. S habár a napi sokszor megismételt bemutató nem tartalmaz ehhez hasonló show elemeket, mégis komoly kihívásnak tűnik úgy szórakoztatni a közönséget és beszélni a fejmikrofonba, hogy közben farkasszemet nézünk egy ötméteres krokival. Ami nem tudja eldönteni, hol ér véget a húscafat és hol kezdődik az idomár keze.

Ausztrál vadonban merészkedőknek fel kell készülniük arra, hogy ott előbb vagy utóbb veszélyes állatokkal találják szembe magukat. Ahogy az őslakosok mondják: odakint minden csíp, harap vagy karmol. Köztudottan itt él a világ legtöbb veszélyes mérges kígyó faja, így a következőket érdemes észben tartani: a helyiek megfigyelték, hogy legtöbb esetben a csapat harmadik tagját támadják meg a kígyók. Miért? Az első ember felébreszti, a második feldühíti az állatot, a harmadik pedig szembesül ezek következményeivel. A terráriumba zárt hüllők szépek, többen bátran kocogtatják az üveget. De sejtik, hogy a természetben egy ilyen közeli találkozást csak nagy szerencsével úszhatnak meg sértetlenül.

Kattintson galériánkért!

Kundermann Balázs

A szőrös lábtartóhoz hasonlító vombat és a kifejletlen kengurunak tűnő wallaby mellett a kisebb szobakutya méretű tasmán ördög az egyik jellegzetes erszényese az országnak. Éjszakai állatok és ellentétben a nevükkel általában félénkek. Általában. Hallani azonban olyan eseteket is, ahol a tenyérnyi ördögcsemeték fordulnak az ember ellen. Amikor például egy kerítésrácsba szorult állatot próbáltak kimenteni, az ördögfióka köszönet helyett beleharapott a segítő ujjába, s egészen a kórházig rajta maradt. A történet szerencsétlenül járt hősének a kis szörnnyel a hüvelykjén kellett bevezetnie a sürgősségire. Ahol aztán két nyugtatóinjekció után (egy az embernek – egy az állatnak) sikerült leválasztani a hálátlan jószágot.