A vizsgálatok során 40 aktív sportoló MRI felvételeit tanulmányozták, akik éppen maratoni futásra, vagy hegyi kerékpárversenyre tartottak erőnléti felkészüléseket. Az MRI felvételeken jól látszott, hogy a sportolók többségénél megnyúltak a szívizmok, és bár sokuknál egy héttel a komoly fizikai igénybevételt követően teljesen regenerálódtak, öt ember esetében tartósnak bizonyult a szívizom sérülése. Ezek a sérülések hosszú távon akár szívritmuszavart is okozhatnak – írták a kutatók a European Heart Journal című tudományos folyóiratban.

A kutatók azonban szeretnék hangsúlyozni, hogy a kutatások eredményei egyáltalán nem azt jelentik, hogy erőnléti edzések egészségtelenek lennének. „Meglátásom szerint csak az igazán extrém erőnléti edzés okozhat szívsérüléseket a sportolóknak” – mondta Sanjay Sharma, a londoni maratonfutó verseny orvos-igazgatója. Az emberi szervezetet egyáltalán nem arra tervezték, hogy naponta akár 11 órás edzéseket végezzen, úgyhogy egyáltalán nem meglepő, ha az ilyen extrém esetekben szívkárosodás következik be – tette hozzá Sharma.

A tanulmány során a kutatók André La Gerche, a belgiumi Leuven Egyetemi Kórház munkatársának vezetésével három alkalommal vizsgálták meg a sportolókat: a verseny előtti estén, közvetlenül a verseny után, majd végül körülbelül egy héttel a versenyt követően. A kutatók megállapították, hogy az extrém felkészülés következtében a szív által termelt BNP nevű vegyület szintje a szívizmok megnyúlása miatt megemelkedett. Egy héttel később a legtöbb sportolónál visszaállt a verseny előtti állapot, de az öt legnagyobb fizikai felkészülést végző, és legmegterhelőbb versenyen résztvevő sportoló esetében tartósnak bizonyult a szívszövet sérülése.