A Torontói Egyetem szociológiai karának professzora, Scott Schiemann vezetésével végzett kutatás - több mint ezer, 18 évnél idősebb amerikai - a haraghoz társítva elemezte az egyének társadalmi helyzetét és társadalmi mintázatát. Az adatok elemzéséből kiderült, hogy a fiatalabbak gyakrabban éreznek haragot, mint az idősebbek. Ennek legfőbb oka, hogy a fiatalabbak esetében a határidők nyomása, a pénzügyi nehézségek és gyakoribbak a munkahelyi konfliktusok, mint idősebb korban; ez a három stresszfaktor felelős a harag, a düh szintjének megemelkedéséért.

A düh legerősebb előrejelző tényezője az idővel való küzdelem, különösen a harag azon, alacsonyszintű formái alakulnak ki emiatt legkönnyebben, mint az idegesség. A gyermeknevelés is a haraghoz társítható tényező, de érdekes módon a haragos viselkedés, a dühösség - leginkább kiabálás formájában - jellemzőbb a nőkre, mint a férfiakra; azaz az édesanyák érintettebbek e téren.

Az iskolapadban eltöltött idő is meghatározó arra vonatkozóan, mennyire hajlamos valaki dühbe gurulni. Akik rövidebb ideig tanultak, kevesebb évet töltöttek el oktatási intézmények tanulóiként, azok inkább hajlamosak haragra gerjedni. A tanultabbak kevésbé dühösek, és inkább próbálják uralni a stresszt kiváltó helyzetet. Az anyagi nehézségekkel gyakrabban küzdők is többször lesznek idegesek, mint a stabilabb pénzügyi háttérrel bírók; ez a kapocs a kutatás szerint erősebb a nők és a fiatal felnőttek esetében.

A kutatók szerint az ilyen vizsgálatokkal arról lehet pontosabb képet alkotni, milyen módon befolyásolja a társadalmi helyzet és annak megváltozása az érzelmi egyenlőtlenségek kialakulását. Ezzel együtt azt is meg lehet majd határozni, milyen módon működnek ezek az egyenlőtlenségek a mindennapjainkban.