A különböző fejfájások kialakulásának hátterében többféle ok állhat, ezek lehetnek örökletes, hormonális, és egyéb hatások is, mint amilyen a stressz, a szem megerőltetése, az alvási szokások megváltozása, az étkezések kihagyása, vagy a folyadékhiány. 
 
A fájdalmak elkülönítését gyakran megnehezítik a tünetek, illetve az azokat kiváltó okok sokrétűsége. A fájdalom lehet múló vagy visszatérő jellegű, különböző gyakoriságú, eltérő típusú, a fej más-más területeit érintő. A diagnózis felállításánál az orvos jórészt a beteg elmondására támaszkodhat, mivel a fizikális és műszeres vizsgálatok csupán az esetleges szervi elváltozások felfedéséhez nyújtanak segítséget. A fejfájásoknak alapvetően két nagy csoportja különíthető el. A visszatérő típusú fejfájások, amelyek hátterében semmilyen egyéb betegséget nem lehet kimutatni, az úgynevezett elsődleges (önálló) fejfájások. Az ezek közé tartozó legjelentősebb kórképek a migrének, a tenziós típusú, valamint a klaszter fejfájások.

Frontok. Befolyásoló tényező © AP

Legrégebb óta a migrént ismerjük, amelyre jellemző, hogy rohamokban jelentkezik, időtartama általában 4-72 óra, gyakorisága lehet évi 1-2, de akár heti 2-3 is. Többnyire lüktető, féloldali fájdalommal jár, kísérheti étvágytalanság, hányinger, hányás, valamint bizonyos ingerek, mint például fény, hang iránti fokozott érzékenység. A betegek közel negyedénél a rohamot általában 10-20 percig tartó úgynevezett aura (általában csőlátás, fénylő pontok, csillagok, vonalak, ritkábban zsibbadás beszédzavar) jelzi. A migrénesek közül van, aki a roham előtti napon már „megérzi” a közeledő rohamot, aminek tünete lehet hangulatváltozás, szomjúságérzés, bizonyos ételek (például csokoládé) utáni fokozott vágy.

A tenziós fejfájások a leggyakoribb panaszok; a fájdalom típusosan kétoldali, nyomó vagy szorító jellegű és enyhe vagy közepes erősségű, melyet hányinger nem kísér, a megszokott fizikai aktivitásra nem súlyosbodik. Míg a klaszter fejfájás az egyik legintenzívebbnek mutatkozó heves gyötrődés. Súlyos, kizárólag féloldali fájdalom, amelyhez társulhat a kötőhártya belövelltsége, könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, szemhéj ödéma.

A másodlagos (tüneti) fejfájások esetében a fájdalom rendszerint csak kísérő tünete valamilyen más betegségnek. Ilyenről beszélünk a szem eredetű fejfájásoknál (például a zöld hályog miatt), egyes orr-fül-gégészeti megbetegedéseknél (például arcüreggyulladásnál), vagy vashiányos vérszegénységnél, magas vérnyomásnál, de súlyosabb betegségeknek – koponyasérüléseknek, agyhártyagyulladásnak, agydaganatnak – szintén lehet társuló tünete fejfájás. Fontos, hogy a kiváltó okra fény derüljön, s annak függvényében történjék a kezelés.

A fejfájást kiváltó tényezők között gyakori a stressz, a fáradtság, a rendszertelen alvás és étkezés, a hormonális változások, azonban az időjárás (fronthatások) is előidézheti. Ne feledjük azonban, hogy a fejfájást általában nem csupán egy tényező befolyásolja, hanem a kockázati faktorok együttese. Nőknél a menstruáció kapcsán kialakuló hormonális ingadozás már önmagában elég lehet a migrénhez, de ha mindemellett olyan más provokáló körülmények is egyidejűleg jelen vannak, mint az étkezés kimaradása, akkor a roham nagyobb valószínűséggel és erősebben megjelenhet, és hosszabb ideig eltarthat.

Különösen a nyári időszakban már szinte „a csapból is az folyik”, hogy mennyire fontos szervezetünket ellátni a megfelelő mennyiségű folyadékkal. Tudjuk, hogy hőségben több folyadékot veszítünk, mint általában, amit rendszeresen pótolnunk kell, még inkább akkor, ha a fizikai aktivitásunk is megnő, azaz többet mozgunk. Nem igazán ismert viszont, hogy fejfájást is kiválthat a folyadékhiány. Ilyen esetben jótékony hatású, és rövid időn belül a fájdalom enyhülését hozhatja a víz minél előbbi pótlása. Célszerű, ha mindig a kezünk ügyében, például a hűtőben, az étkező- és az íróasztalon, az autóban tartunk egy-egy palack vizet, vagy más energiamentes folyadékot. Ugyanakkor váljék szokássá, hogy étkezési időben, testmozgás előtt, alatt és után is pótoljuk a folyadékot. Fontos tudni, hogy az alkoholtartalmú italok a test különböző mértékű folyadékvesztését okozzák, ezért a folyadék pótlás szempontjából nem mérvadók. A másnaposság (macskajaj) fő oka is a dehidratáció, ami gyakran párosul hasogató érzésekkel.