Míg 1990 előtt a járványok számítottak a legsúlyosabb gondnak a kínai egészségügy számára, napjainkban a krónikus betegségek jelentik a fő problémát; a 2005-ben bekövetkezett természetes halálesetek háromnegyede ezekre volt visszavezethető. A szakértők szerint legfőbb ideje, hogy a kínaiak változtassanak étrendjükön, abbahagyják a dohányzást és elkezdjenek rendszeresen mozogni.
   
Kínai és amerikai kutatóknak a The Lancet című orvosi szaklapban megjelent írása szerint 1982 és 2002 között jelentősen, 25-100 százalékkal - országrészenként eltérő mértékben - nőtt a napi zsírfogyasztás, megnövelve a szívbetegség és a rák kialakulásának kockázatát. Egészségtelenül magas a sófogyasztás is; átlagban eléri a napi 12 grammot, jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy 177 millió kínai felnőttnek magas a vérnyomása. Országos kampányt kellene indítani a sóbevitel csökkentése érdekében - javasolta a kutatócsoport.
   
Mindezek mellett a túlsúlyosak aránya Kínában - tíz év alatt 40 százalékot növekedve - 2002-ben elérte a 23 százalékot. A népesség hét százaléka egyértelműen elhízott.
   
Hat évvel ezelőtt egy átlagos kínai dohányos napi 15 cigarettát szívott, 1984-ben még csak 13-at. Az éves cigarettafogyasztás 2002 és 2006 között 17 százalékkal nőtt, két éve már meghaladta a kétmilliárd szálat. Felmérések szerint 2003-ban minden második kínai férfi rendszeresen dohányzott. Kína súlyos árat fizethet, ha nem sikerül visszaszorítani a dohányzást: 2050-ig 100 millió kínai férfi halhat meg idő előtt, s ennek gazdasági következményei is lehetnek - figyelmeztettek a kutatók.
   
Rámutattak arra is, az ázsiai országban végbement gazdasági fejlődés eredményeként az egészségügyben is óriási egyenlőtlenségek alakultak ki. A legelmaradottabb vidékeken a csecsemőhalálozás mértéke csaknem ötször akkora, mint a fejlettebb térségekben (123 illetve 26 ezrelék). Vidéken több mint hatszor annyi gyerek nem éri meg az ötéves kort, mint a nagyvárosokban (64, illetve 10 ezrelék). Míg Sanghajban 78 év a születéskor várható átlagos élettartam, az egyik legszegényebb tartományban, az északnyugati Kanszuban (Gansu) 66 év.
   
A kutatók arra is kitértek, hogy megfelelő egészségbiztosítás híján a háztartások jövedelmének egyre nagyobb hányadát emésztik föl az egészségre fordított kiadások. Egy egyszeri kórházi ápolás átlagos költsége majdnem eléri az egy főre jutó éves jövedelem mértékét; a népesség tekintélyes hányadának - közel 40 százaléknak - gondot okoz az egészségügyi ellátás megtérítése.