A Kolonics Györggyel történt tragédia miatt újabb orvosi szakkifejezést voltunk kénytelenek megtanulni: az olimpikonnal a hirtelen szívhalál végzett. A szakorvosok által tömeggyilkosnak nevezett kór az Egyesült Államokban annyi áldozatot szed évente, mint a tüdőrák, a mellrák és HIV-vírus együttvéve.

Mint a fenti tragikus példa is mutatja, még a legegészségesebbnek tűnő sportolók sem kerülhetik el a hirtelen szívhalált. A bajbajutottakon csak az elektrosokk képes segíteni, amely külső, vagy pedig (stopperóra méretű) beültethető defibrillátor formájában menthet életet. A hirtelen szívhalál bekövetkeztekor a beteg élete jó eséllyel csak akkor menthető, ha a segítség 4 percen belül megérkezik. Mivel ezt a kiérkezési időt a mentőszolgálatok még a legfejlettebb országokban sem képesek mindenhol garantálni, a túlélés esélyeit legjobban az úgynevezett laikus újraélesztők bevonásával lehet növelni.

Nemrég a Magyar Oxyológiai Társaság, a Magyar Resuscitatios Társaság, valamint a Magyar Kardiológusok Társaságának aritmia és pacemaker munkacsoportja olyan kutatási programba kezdett, amely azt vizsgálta, mi történik a sikeres újraélesztésen átesett betegekkel az egészségügyi ellátórendszerben. A kutatók főként arra keresték a választ, vajon az újraélesztettek megkapják-e azt az ellátást, amely fokozott biztonságot és a hosszabb túlélés esélyét nyújtja számukra, vagyis valóban kapnak-e második esélyt. (A felmérés eredményeit hamarosan publikálják.)

A jelenséggel komolyan és behatóan kell foglalkozni, hiszen számos országhoz hasonlóan Magyarországon is a hirtelen szívhalál az első számú halálok. "Hirtelen szívhalál következtében naponta 70, évente 25 ezer magyar hal meg. A betegség látszólag egészséges fiatalokat is érint, bármilyen megelőző tünet nélkül” – mondta Földesi Csaba, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet osztályvezető főorvosa.

A főorvos szerint leggyakrabban olyan 40-60 éves embereket fenyeget a kór, akiknél a koszorúér-betegség tünetei egy ideje már jelen vannak (fáradékonyság, időszakos szegycsonttáji fájdalmak, légszomj). Mindenképpen érdemes ezekre a tünetekre odafigyelni, időben orvoshoz fordulni. A gyógyszeres terápián túl értágításra, és olyan speciális szívritmus-szabályozó beültetésére (beültethető cardiális defibrillátor - ICD) is van lehetőség, amely képes gyorsan azonosítani a szív rendellenes működését, és adott esetben az életveszélyes állapotot egy elektromos sokk segítségével megszüntetni.

A szakemberek véleménye szerint hangsúlyt kell fektetni a képzésre, az információ hatékony átadására. Hiszen mindenkinek jár(na) egy második esély. A legtöbbször minden előjel nélkül fellépő hirtelen szívhalál leküzdésében a felvilágosítás és a megfelelő színvonalú oktatás kettősének kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani. A hirtelen szívhalál ugyanis nem szívroham. Ez utóbbit egy eltömődött ér okozza, aminek következtében a szívizomzathoz nem jut el a szükséges vérmennyiség. Ezzel szemben a hirtelen szívhalál a szív elektromos zavara: a pumpálás vezérléséhez elengedhetetlen elektromos jel nem megfelelő mivolta okozza. Tegyük hozzá, hogy a betegek 20 százalékánál a hirtelen szívhalál lehet a koszorúsér-betegség első tünete.

A veszélyeztetettek körébe tartoznak azok, akik korábban szívinfarktust kaptak, a szívbetegek, akiket már megmentettek egy hirtelen szívhaláltól, akik családjában történt már hirtelen szívhalál, illetve a szív egyéb betegségeiben szenvedők. Akár ki vagyunk téve a fentiekben említetteknek, akár nem, érdemes szakorvosi kivizsgálást kérnünk. Megelőző, hajlamfeltáró vizsgálatokkal akár megfordíthatóvá is válhat a hirtelen szívhalál felé vezető folyamat, amennyiben az érintett személy önképzését külső vagy implantálható defibrillátorral kombinálva készül fel életének meghosszabbítására. Ez utóbbi készülékek bizonyítottan képesek kezelni a hirtelen szívhalálhoz vezető extrém gyors ventikuláris szívaritmiát.