Tévhit, hogy a télen nem ajánlott a szabad ég alatt sportolni. Az áldásos séta mellett a csípős friss levegőn valódi élvezet a kilométerek taposása, s ha már végképp meguntuk a futópadot vagy a pályaköröket, edzéstervünket új elemmel gazdagíthatjuk: a friss hóban futás élményével. A hóban futás nagyobb igénybevétellel jár, mint hagyományos változata, ellenben számos előnye is van. A tájfutók, a keleti sportot űzők erősítőprogramjának egyik közkedvelt eleme. A harmatban és a hóban futás, valamint a vízben gyaloglás is részét képezi a szervezet ellenállóerejét természetes módon erősítő Kneipp-kúrának. Az ízületeket gyilkoló beton, és a szürke edzőtermek helyett tehát irány a természet! Az alkalmas öltözék és lábbeli kiválasztása után, majd a megfelelő bemelegítést követően, a helyes légzéstechnika alkalmazásával érhetjük el a legjobb hatást. A természet lágy ölén jobban telik az idő, másrészt az egyhangú sík terep helyett az izommunkát fokozó változatos talaj és hó nyújtotta különleges közeg mind pezsdítő hatású testnek és léleknek.

Főként túlsúly esetén a betonon történő futásnak káros hatása is lehet, ugyanis földet érve a támasztó láb ízületi felszíneire a teljes testsúly hirtelen, ütésszerűen adja le a terhelést. Bár a rendszeres futástól a kilók csökkennek, ám az ízületek kárára. Helyette ajánljuk a vízben gyaloglást vagy az úszást.

Futás előtt legkésőbb két órával ajánlatos enni, könnyű, jól felszívódó táplálékot, amely összetett szénhidrátot tartalmaz. Az elsősorban zöldségekben és gyümölcsökben, valamint gabonákban található energiaforrás könnyen emészthető. Hóban futás közben csupán a hatvan percet meghaladó testedzés esetén ajánlott a vizet pótolni.