Három nő sorsát követi a filmje, egyikük, egy hindu lány muszlim fiúval jár, de a kapcsolatukat titokban kell tartaniuk. Indiában a szélsőségesek hevesen támadják a vegyesházasságokat, terjedőben a love jihad nevezetű összeesküvéselmélet, amely szerint a muszlimok azért házasodnak hindu nőkkel, hogy áttérésre késztessék őket. Úgy tűnik, a filmjében szereplő fiatal pár jó okkal titkolja a kapcsolatát. Mi történne, ha a lány szülei megtudnák, hogy egy muszlim fiúval jár?

Hogy ki milyen valláshoz, vagy kaszthoz tartozik, az Indiában sajnos nagyban befolyásolja, hogy ki kivel házasodik. Erről is akartam mesélni, de semmiképpen sem didaktikusan. Épp ezért nem azt tartottam a legfontosabbnak, hogy megmutassam, hová is tartozik ez a lány és ez a fiú, hanem azt, hogy milyen édes ez a két fiatal együtt. A nálunk dúló viták során sokszor az identitásukra, a vallási vagy egyéb hovatartozásukra redukálják az embereket. Ezt a gyakori leegyszerűsítést messze el akartam kerülni. Pusztán egy fiatal párt akartam megmutatni, akik jól érzik magukat. A külvilág azonban a vallási hovatartozásuk alapján ítéli meg őket. És ez a szemlélet sokszor erőszakhoz vezet Indiában. A szülők biztosan nem fogadnák el, hogy a lányuk egy muszlim fiúval jár.

Milyen támadások érik a leggyakrabban a hindu-muszlim párokat?

Sokféle dolog történt, a leggyakoribb, hogy a párok végül kénytelenek megszökni. Mint egy Rómeó és Júlia-történetben.

Ha már itt tartunk, hogy állnak a nők jogai Indiában?

Köszönöm, remekül. E tekintetben igazán remek alkotmányunk van. Öröklési jog: rendben. Abortuszhoz való jog: rendben. Papíron legalábbis. Mindig a gyakorlattal van a baj. Egy dolog, hogy mi áll az alkotmányban és nagyon más, hogy a társadalom mindezeket hogyan ülteti át a gyakorlatba. De nézzük a jó oldalát! A női jogok legalább ott vannak az alkotmányban. Persze ez egy komplikált kérdés, egy több napos szeminárium se tudna kielégítő választ adni. Az mindenesetre igaz, hogy a házasságon belüli nemi erőszakot még mindig nem kriminalizálták, ami nagyon gáz, igazán szar helyzet. Hát, így állunk.

Minden, ami fénynek tűnik

Mozinet

A film másik hősnője elrendezett házasságban él, a magányát csak fokozza, hogy a férje külföldön dolgozik, távol Indiától.

Az elrendezett házasságok teljesen mindennaposak nálunk. Része a kultúránknak.

De az a nő, akit megmutat, szenved ebben a kapcsolatban.

A férfi is szenved. Könnyen lehet, hogy ő sem akar ebben a kapcsolatban maradni. A házasság és a szerelem bonyolult dolog. Nem tudom, például önöknél mi történik, ha egy fehér és egy más bőrszínű ember, vagy egy helyi és egy bevándorló között szövődik szerelem. Sajnos a legtöbb társadalom elég jó abban, hogy távol tartsa egymástól a más-más identitású embereket. Már azzal ezt teszik, hogy kinek milyen hozzáférést biztosítanak az oktatáshoz, a munkahelyekhez. Nézzen csak ki az ablakon: itt vagyunk Párizs belvárosában, jóval kevesebb színesbőrű embert láthat itt az utcákon, mint a külsőbb kerületekben. Így működik a kapitalizmus. Valószínűleg egy fehér ember is ellenállásba ütközik, ha egy feketével akar házasságra lépni.

Öt évbe telt míg elkészült a filmjével. Mi tartott ennyi ideig?

A szokásos nehézségek mellett, ami főleg a pénz felhajtását jelentette, közrejátszott az is, hogy a monszun alatt forgattunk Mumbaiban. Végül is csak négy hónapon át esik, semmiség. Nincs az az esernyő, ami kibírná. Négy-öt napon át megállás nélkül esik, vízben áll a város, rémálom az egész. A kaotikus viszonyok miatt hat hónapra fel is kellett függeszteni a forgatást. Innen jutottunk el végül Cannes-ig.

Payal Kapadia Cannes-ban

LOIC VENANCE AFP

All We Imagine as Light – elég talányos az angol cím, amin a legtöbben ismerik a filmjét. Adna megoldókulcsot?

Képzelet és fény – sokat gondolkodtam ezen a két szón, különösen az Indiában uralkodó állapotok kapcsán. Azt sulykolják belénk nagy erőkkel, hogy kövessük a rendszert, ne kérdőjelezzünk meg semmit, amit a családunk vagy a környezetünk mond. Mégis akkor hogyan lehetne változást elérni, ha a fiatalok nem harcolnak a rendszer ellen? A rendszer arra kondicionál bennünket, hogy bólogassunk mindenre. A fény ebben az összefüggésben azt jelenti a számomra, hogy kell lennie más útnak is.

Ön is harcolt a rendszer ellen. 2015-ben egyike volt azoknak a diákoknak, akiket letartóztattak, mert az ellen tiltakoztak, hogy a Modi-rezsim kinevezettje kerüljön az iskolájuk, az állami filmfőiskola élére.

Nem tartóztattak le, de eljárást azért indítottak ellenem. Mert tiltakoztam.

Ennek fényében azért ironikus, hogy Modi sietett gratulálni a Cannes-i győzelméhez. A politika sietett kihasználni a díját.

Így működik ez mindenhol a világon. Itt vannak ezek a művészfélék, akiknek nincs jobb dolguk, mint megkérdőjelezni a regnáló hatalmat. Ha pedig valamelyikünket elismerik külföldön, az indiai kormány nem tehet mást, kénytelen gratulálni.

Minden, ami fénynek tűnik

Mozinet

A politika nem támadta a filmjéért?

Nem volt bajom a fogadtatással. Pedig kifejezetten féltem a cenzori bizottság döntésétől. Indiában meg kell mutatni a filmedet a cenzoroknak, és ha úgy ítélik, hogy például túl sok a szexuális tartalom, akkor azt nem hagyják. Rettegtem, hogy a cenzorok kivágatják a szexjelenetet, hiszen erről szól az egész film. A lány le akar feküdni a barátjával. Ha nincs szex, nincs film sem. A procedúra úgy zajlik, hogy megnézik a filmedet, és ha valamit kifogásolnak, behívnak és előadhatod előttük a védőbeszédedet. És mi történt? Megveregették a vállamat, hogy szép munka, semmit sem kell kivágni. Kaptam egy “18 éven felülieknek” korhatárt, és ennyi.

Dacára a Cannes-i nagydíjnak, India mégsem az ön filmjét nevezte a nemzetközi filmek Oscar-versenyében. Az indoklás az volt, hogy a Minden, ami fénynek tűnik kevésbé indiai, mint az a mű, amit neveztek (a Laapataa Ladies c. filmet hiába nevezték, nem került a jelöltek közé). Politikai döntés
született?

Nem tudom, minek tartsam. Nem igazán értem, amit indoklásként mondtak, talán csak annyit értettek rajta, hogy utálták a filmemet.

Lehet ennek köze ahhoz, hogy Modi kinevezettje ellen tüntetett?

Azok, akik döntöttek, hivatalosan nem a kormány emberei, valamennyien filmesek. Persze akármilyen összetételű is egy bizottság, a kormány így is, úgy is érezteti a hatalmát. De nézzük a dolog pozitív oldalát: nő rendezte azt a filmet is, amit választottak.

A Cannes-i győzelem után megkeresték Hollywoodból?

Senki sem keresett Hollywoodból. Szomorú, de így van. Pedig szívesen rendeznék egy Marvel-filmet. De senki nem kért fel. Viccelek, persze, hogy viccelek. Ha legalább láttam volna akár egyetlen Marvel-filmet is. De nem láttam. Hát, nem hihetetlen?! Egy jó amerikai filmet azért láttam mostanában: Jesse Eisenberg filmjét, a Rokonszenvedést.

A brutalista hogy tetszett?

Az első részét nagyon szerettem, de a második rész túlzottan drámai volt az én ízlésemnek. Technikai szempontból azonban végig elsőosztályú volt minden. Kiváló operatőri munka, nagyszerű zene, nagy alakítások.