Időnként megint cenzúrába ütközik, és több médiumba nem írhat – erősítette meg Vámos Miklós korábbi kijelentését az Indexnek adott, a Visz a vonat című kötete apropóján készült interjúban. Mint mondja, a Magyar Nemzetbe mondjuk nem írhat. „Ha küldenék oda szöveget, nem közölnék” – mondja. Igaz, kiderült, még nem is küldött oda szöveget.

A cenzúra szerinte nem azért van ma, mert politikailag mást gondolnak, mint ő, hanem azért, mert attól félnek, hogy akitől a pénzt kapják, nem örülne. „Ez lehet egy milliárdos, akié a cég. Lehet egy állami pénzalap, vagy lehet a kormány. Az állami rádió egyik adójába sem mehetek. Néha van, hogy egy felelőtlen szerkesztő behívna, mire én: Azért kérdezd meg a főnöködet. Hamarosan visszakoznak.”

Vámos beszél arról is, hogy soha nem nézi, kik részesülnek állami díjakban, elismerésekben.

„De azt biztosan tudom, hogy az elismeréseket hosszú ideje politikai szempontok alapján adják. Engem ez nem zavarna, a kormányzatnak rokonszenves írók között is lehetnek jók. Sajnos, a díjakat nem jóságra adják ebben az időszakban. Hosszabb ideje nem figyelem, ki milyen díjat kap, azzal a biztos tudattal, hogy tudom, én úgysem. Egyébként az én életkoromban már nem is kell. Rajtam már semmilyen díj sem tud lendíteni. Leszámítva a Nobel-díjat, de Stockholmban egyelőre ki vagyunk fizetve mi, magyarok. Nem foglalkoztat ez az egész kérdés. Egyébként a szocializmusban azt mondták, Déry Tibor körében, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják. Semmi dolgunk azzal, hogy ki adja, és miért.”

Vámos arról is beszél, hogy neki örömet okoz az írás, tulajdonképpen megerősíti a hvg.hu-nak tíz éve mondottakat: "Nekem rögeszmém, hogy Petőfi tévedett, amikor azt írta, hogy »Ne fogjon senki könnyelműen / A húrok pengetésihez!«. Miért ne? Szerintem csak könnyelműen szabad pengetni a húrokat."

Még több Kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: