A Dolgok, amikért érdemes élni című interaktív monodráma hőse élete első mélypontján, hétévesen kezdte írni a fordított bakancslistát. Nem a jövő teendőit gyűjtögette össze, hanem azt vette számba, évtizedeken át, hogy mi mindent szeret az életben. Pokorny Lia a Beugró című tévéműsor nélkül nem mert volna belevágni egy olyen előadásba, amelyben a közönséggel kell improvizálni.

Az, hogy esténként képes vagyok magammal vinni a nézőket, nem azt jelenti, hogy fölül állok, hanem azt, hogy alul. Őket kell megemelnem, elérni, hogy lássanak valakit, aki vezeti mindnyájukat. Ez most megadatott.

- mondja a színésznő a HVG hetilapnak adott interjújában. Bár bőven van színészi feladat a darabban, de neki közben felelősséggel kell figyelnie a civil emberekre, mert nagyon érzékeny területekre merészkedő játékba húzza be őket. "Úgy kell tartanom a tenyeremen a közönség soraiból kikerülő partnereimet, hogy közben véletlenül se sérüljenek."

Az emberek általában nem szeretnek szerepelni, vagy éppen nagyon is. A színésznő szerint bizonyos szempontból egyszerűbb eset az, aki kevésbé mer megnyilvánulni.

„Őt vezetem, hogy mit tegyen, ott vannak a mankóim a szövegben. Nehezebb a dolgom, ha valaki zavarában beszédes lesz, és teljesen más irányba akarja vinni az előadást. Ezt nem engedhetem, de erőszak nélkül kell visszahúznom őt a forgatókönyvhöz, nehogy az legyen az érzése, hogy bajt okozott” – mondja, és hozzáteszi, szerinte nincsen rossz megoldás, bár azért bőven érik az előadás közben meglepetések. „Egyszer valaki egy fájdalmas jelenetet humorba fordított át, poénokat szórt felém. Belőle ezt váltotta ki a történet, nem tehettem ellene. De érdekes dolog kerekedett ki abból a feszültségből is, hogy valaki egy érzékeny szituációban magamra hagyott.”

A színésznővel készült teljes interjút a csütörtökön megjelenő HVG hetilapban olvashatja!