„Amerre csak néznek, a művészet degenerációját, arcátlanságát és inkompetenciáját látják maguk körül” - így kezdte a világtörténelem legszégyenteljesebb művészeti kiállításának megnyitóját Hitler kedvenc művésze, Adolf Ziegler 1937-ben. A BBC által felidézett beszédben Ziegler arra a mintegy 600 különféle szoborra, festményre és karcolatra utalt, melyek először a müncheni Hofgartenben, majd az ország számos más pontján, később Bécsben és Salzburgban is megtekinthetők voltak, mint a „művészet szégyene” maga.

A náci párt által táplált sokk és megvetés övezte az avantgárd művészetet, a kiállítást négy hónap alatt kétmillióan látták, így valóságos tömegek osztoztak Hitlerék többek között Kandinsky, Klee és Kircher modernista művészetének ócsárolásában. A párt által 1937-ben megnyitott kiállítás különlegessége volt, hogy a művekről nem lehetett a katalógusban olvasni, a falakat viszont gúnyos, élcelődő és antiszemita szlogenekkel borították a képek aláírásaként.

A náci párt által kitaszított műveket a New York-i Neue Galerie-ben állítják ki március 13-tól. Ronald Lauder, a galéria vezetője szerint „azzal, hogy megmondták a németeknek, melyik az értékes és melyik a megvetendő művészet, a nácik később arra is befolyással voltak, hogy a nép végül melyik embert és vallást tartsa érdemesnek a fennmaradásra, ekképpen pedig kit és mit a halálra”.

Újonnan nyíló kiállításában Lauder rámutat, hogy valójában elsősorban nem Hitler, hanem propagandistája, Goebbles szüleménye volt a művészet számukra nem kívánatos ágát megsemmisítő céllal létrehozott kiállítás, valamint arra is, hogy a szégyenteljes művészettel szemben a nácik egy valós alternatívát is kínáltak a művészet-kedvelő embereknek - olyan műveket is egy csokorba gyűjtöttek, melyek csodálását jóváhagyták.