A fővárosi pénzelvonások bejelentése óta színházi emberek, egyre többen - és talán kultúrpolitikusok is? - mostmár ki merik mondani: új szerkezet kell. "Időszerű és elodázhatatlan egy  tiszta, világos, mérhető rendszer megteremtése" - mondja például a Színház című folyóirat friss számában Szirtes Tamás, a Madách igazgatója. Ha azonban tiszta, világos és mérhető lesz a finanszírozás szisztémája, ugyanilyennek kell lennie az intézményi szerkezetnek is.

Verseny közpénzen?

"Teljesen új helyzetet kell teremteni. Két-utas megközelítést javaslok. A valóságból és egy elméleti megközelítésből kell kiindulni. Egy közgazdasági kérdést kell legelőször tisztázni: a közpénz és a piac viszonyát. Amikor tiszta piaci helyzet van, akkor a verseny pozitív dolog. De közpénzen nem lehet versenyt finanszírozni. Én e percben nem tudom a választ, de azt látom, hogy Magyarországon a kultúrában most amerikai típusú, szabadpiaci versenyhelyzet van közpénzen. Ami pazarló."

Itt a hvg.hu-n többször foglalkoztunk már a témával. Egyik legutóbbi idevágó anyagunk egy interjú volt Szabó Györggyel, a budapesti Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatójával (Közpénzen fenntartott verseny van; 2007.febr.21.). Ő akkor megelőlegezte: hamarosan elkészül egy átfogó javaslattal, amely Budapest egész színházi (infra)struktúráját érintené. Áttételesen pedig az országos intézményrendszert is. Felajánlottuk neki, tegye közzé itt a tanulmányát, tegyük hozzáférhetővé a közönség, és persze a szakma, valamint a döntéshozók számára is. Kezdődjék vita itt, ha nincs éppen szakmai kerekasztal!

A szöveg szakanyag, meglehet csak a "hardcore" színházrajongók fogják azonnal rávetni magukat. Bár, szemléletében újszerű, ezért másoknak is érdekes lehet. Közgazdász-intézményvezetői logikával készült, egy, a színtéren jártas jártas kulturális menedzser szemével tekinti át a rendszer egészét.

A kulturális "policy", azaz a kulturális stratégia, a kulturális országkép és az ehhez tartozó intézményi és pénzügyi struktúra modernizációra szorul Magyarországon.  A hvg.hu nem kívánna egyetlen koncepció szószólója sem lenni. Vitát azonban szeretnénk; ez pedig egy vitairat. S egyben úgy érezzük, maga a probléma rímel mindarra, amiről jelenleg az országban vitatkozunk, a kórházi struktúra ügyeitől az állam és a piac viszonyának újragondolásáig. 

A koncepció a fővárosi kulturális szolgáltatási minimum meghatározásából indul ki. Mit, milyen műfaji spektrumot kell nyújtania egy európai nagyvárosnak a kétezres években? Ehhez aztán hozzárendelhetők az  ingatlanok. A szerkezethez pedig a garantált támogatás. A fennmaradó kulturális célú ingatlanokra pedig - állítja a közgazdász alapképzettségű szerző - új konstrukciók találhatók ki, a privatizációtól az új profilok meghatározásáig.

Itt, alább tehát letölthetővé tesszük ezt az anyagot (A budapesti színházi élet struktúraváltásának egy lehetséges útja), amelyhez a a terveink szerint hozzászólókat is felkérnénk a közeli hetekben. Ön színházba járó? Olvassa el Ön is és szóljon hozzá. Jó gondolkodást!