Ahogy fejlődik a technika és az állami szabályozás is egyre szigorúbb, ma már azon csodálkozunk inkább, ha olyan helyre vetődünk el, ahol nem lehet kártyával fizetni, és azon sem lepődhetünk meg nagyon, ha néhány év múlva ugyanilyen természetességgel próbáljuk akárhol elővenni a telefonunkat a fizetéshez. A vállalkozók közül is egyre többen használják a zsebben is hordozható mPOS terminált, amely Bluetooth-kapcsolattal vagy mobilnettel csatlakozik egy okostelefonhoz. Ami azonban óhatatlanul hozza magával azt a kérdést:

mi történik, ha nincs internet?

Vagy egyáltalán: hogyan lehet fizetni, ha a készpénzmentességhez már hozzászoktunk, de valami akadozik az újabb technikákkal? Például ha egyszerűen leáll az internet a boltban, vagy ha olyan helyen próbálnánk fizetni mobillal, ahol nincs térerő?

A szolgáltatók erre nem kínálnak egyszerű megoldásokat. A terminálok üzemeltetői jól használható, részletes leírást szoktak kapni arról, hogy különböző hibaüzeneteknél mit kell tenniük, de ez alól kivétel, ha épp a net nem működik. Általában a hibaüzenetek jelentésének taglalásánál annyit találunk a témában, hogy ellenőrizzük, be van-e kapcsolva az internet, nincs-e központi hiba. Sőt, volt vállalkozó, aki azt panaszolta, hogy az ügyfélszolgálaton, ahol a hibaelhárításról érdeklődött, azt tanácsolták neki, hogy állítsa át az alkalmazottak telefonjait hotspotnak, kapjon onnan netet - ami persze működő elképzelés lehet, de azért természetes, hogy annál jobb megoldási javaslatra is vágyhat az ember hasonló helyzetben, mint hogy a saját mobilnetjéről próbálja üzemeltetni a munkahelye termináljait.

Ha valaki nem a szerencsére és a szolgáltató gyors hibajavítására akar támaszkodni, akkor választhat olyan POS-szolgáltatást, amely lehetővé teszi az offline fizetést. Technikailag ez leegyszerűsítve azt jelenti: ezek a rendszerek nem minden adatot tárolnak a felhőben, az alapszintű működéshez elégséges adatok megvannak vagy az üzlet egy számítógépén, vagy egy helyi szerveren - a lényeg az, hogy ha nagyon muszáj, akkor internet nélkül is elérhető elég adat.

Ha van internet, akkor minden a rendes módon működik: a terminál érzékeli a kártyát (vagy a mobilt, netán bármelyi más tokent, amivel fizetnek), elküldi a banknak a kérést, és onnan másodperceken belül megérkezik a visszajelzés. Ha az offline módot kapcsolják be, akkor jelzi, hogy érzékelte a kártyát - ez jelenti azt is, hogy a vevő számára véget is ért a fizetés folyamata -, az adatokat viszont akkor küldi csak el a bank felé, amikor visszaáll a netszolgáltatás. Ez természetesen azt a kockázatot is magával hozza, hogy ha valamiért a bank visszautasítana egy tranzakciót, akkor az olyankor derül ki, amikor a vevő már rég nincs ott - erre igazán jó megoldás egyelőre nincs, de a technológia pártolói azt szokták felhozni érvként, hogy a kockázat még mindig kisebb, mint amekkora veszteséget az jelentene, ha egy nagyobb leállás alatt leáll minden fizetés.

Hasonló megoldásban gondolkoznak azok a mobilfizetést kínáló szolgáltatók is, amelyeknél az a kérdés, hogy mi történik, ha az ügyfél fizetne mobillal, de nincs internete. Egy ilyen helyzethez még csak durva rendszerhiba sem kell, gyakran érdeklődnek a szolgáltatóknál például Európába utazó amerikaiak, vagy Amerikába látogató európaiak, hogy mi a teendő, ha nincs kedvük a roamingot online fizetésre használni. A megoldás hasonló, mint akkor, ha a terminál nem kap netet: a fizetésre szolgáló applikáció offline módban lefolytatja a tranzakciót, megőrzi az adatokat, és amint internethez kapcsolódik újra, levonja a vásárlás összegét.

Az pedig csak első ránézésre meglepő, hogy a legjobban India áll azzal, hogy széles körben használható megoldásokat találjon, mi történik akkor, ha olyan helyen próbálnának vásárolni, ahol akadozik a net. Valójában teljesen logikus, hogy ott folyik leggyorsabban a kutatás: az országban évekkel hamarabb terjedt el a mobilos fizetés, mint Európában vagy az Egyesült Államokban, ellenben nagyon sok hely van India-szerte, ahol nem elég jó a netszolgálatás vagy a telefonos térerő.

Az ottani jegybank több belső tesztelés után 2021 elején adott engedélyt arra, hogy néhány fintech-szolgáltató éles teszteket is végezzen, hogyan lehet internet nélkül is levezényelni egy ilyen fizetést. A nyárra eljutottak oda, hogy már egy butatelefon segítségével, a klasszikus betelefonálós technikával lehessen fizetni, ha a SIM-kártyát a tulajdonosa korábban regisztrálta a banknál. A művelethez csak hangazonosításra van szükség - tehát itt is csak azt oldották meg, hogy internet vagy okostelefon nélkül működjön a rendszer, térerő nélkül nincs mit tenni. A tesztidőszak arra rávilágított, a gyenge pont az, hogy a bankok miként kezelik, ha több ezer tranzakciót kell egyszerre lefolytatniuk telefon segítségével.