• Bár támogatottságuk csökkent, továbbra is a középpártok jelentik a többséget az Európai Parlamentben.
• Nem nyertek számottevő teret a populista pártok, sőt a szerzett székekkel sem feltétlen tudnak majd hatékonyan operálni.
• A választások nagy nyertesei a Zöldek és a Liberálisok, akik a centristák szétaprózódása miatt megkerülhetetlenek lesznek a döntéshozásban.

Az Európai Unió által támogatott Republikon Intézet öt, a témában érintett kutatócsoport és portál szakemberét hívta meg, hogy négy nappal az EP-választások után reflektáljanak az eredmények nemzetközi és határon belüli hatásaira. Bíró-Nagy András a Policy Solutionst, Diószegi Horváth Nóra a Mércét, Krekó Péter a Political Capitalt, Mráz Ágoston a Nézőpont Csoportot, Tóth Csaba pedig a szervező Republikont képviselve összegezte, miként alakult át az Európai Unió legnagyobb létszámú intézménye a következő öt évre.

Máté Péter

Míg a hazai közvéleménykutatások és esélylatolgatások eredményei nem tudták megjósolni a magyar eredményeket, addig az Európai Parlamenten belüli eloszlást tisztábban látták a szakértők már a választás előtt – derült ki Bíró-Nagy András beszámolójából.

Nem meglepetés tehát a centrumpártok kisebb arányú többsége a 2014-es állapothoz képest, de nehéz lenne ezt katasztrófának, vagy egyáltalán vereségnek nevezni. A szociáldemokrata S&D 38 székkel szerzett kevesebbet, viszont érdemes figyelembe venni, hogy ezek döntő többségét csak négy ország eredményei idézték elő. A Macron baloldala miatt összeeső francia szociáldemokraták, illetve az olasz, a brit és a német balközép nagy arányú visszaesései miatt hiába volt sikeresek például a délnyugat-európai S&D-tagpártok. Csakúgy mint a szociáldemokraták, a másik középpárt, az Európai Néppárt is csak kis arányú visszaesést tapasztalt, miközben továbbra is a legnagyobb létszámú csoport maradt a Parlamentben.

A hazai politikai életben is sok figyelmet kapó EPP 36 hellyel kevesebbet foglal el az új parlamenti patkóban, akkor is, ha még a Fideszt is a soraiba számoljuk. A Nézőpont vezetője ezt az állapotot maradandónak véli, azonban egy ’kereszténydemokrata platform’ megalakulását is esélyesnek tartja: a Fidesz kialakíthatna magának egy kisebb szavazócsoportot a Néppárton belül, főként azokkal a kelet-európai pártokkal karöltve, akik Magyarországot támogatták a Sargentini-jelentés kapcsán. Felvetődik a Fidesz függetlenségének ötlete is, ám nem a Jobbikhoz korábban hasonló, „kirekesztett” módon, hanem tárgyalóképes, döntéshozáshoz elengedhetetlen szerepkörben.

AFP / Abdulhamid Hosbas

Bár a két legnagyobb pártcsoport nem tudna önálló döntéshozó erőt képviselni, szerencsére nem kell euroszkeptikusokkal közreműködniük – állítja Krekó Péter. Az elmaradt radikális áttörést két dolog indokolja. Egyfelől, bár támogatottságuk nőtt és karizmatikus vezetőik (Marine Le Pen, Nigel Farage, Matteo Salvini) sikeresek a populista narratíva népszerűsítésében, a nagy pártok veszteségeiből leginkább a liberálisok és a zöldek profitáltak. Másrészt nem elég, hogy a helyek száma nem nőtt elég nagy mértékben, a jobboldali, radikálisabb pártok (Európai Konzervatívok és Reformerek, Népek és Nemzetek Európai Szövetsége, Öt Csillag + Brexit) között több ügyben – mint például a bevándorlás és az orosz befolyás menedzselése – nincs egyetértés, ami lehetetlenné teszi a kooperációt.

Az új baloldal leszerepelt, viszont a Zöldek meglepően jó eredményeket értek el Európa szerte. Ez nemcsak annak volt köszönhető, hogy a Zöld akcióterv kulcseleme, a klímaváltozás kiemelt témája volt az EP-választásnak, hanem a fiatal szavazók aktivizálódásának is – mondta a Mérce főszerkesztő-helyettese, Diószegi Horváth Nóra. A mainstream pártok kiüresedése főleg a 30 alatti korosztályban volt jellemző, az űrt pedig releváns témák meglovagolásával töltötték ki a Zöldek.

A fiatalságból ezen kívül a liberálisok gyűjtőcsoportja, az ALDE profitált rengeteget. Bár a baloldallal összeforrott a liberalizmus eszméje a közmédiának köszönhetően, az ALDE egy erősen heterogén közösség, jobb- és baloldali liberálisokkal egyaránt. Ami ennél is figyelemre méltóbb azonban Tóth Csaba szerint, az az, hogy az ALDE-ban a legnagyobb az „új-EU tagok”, azaz a közép-kelet-európai pártok aránya, hiába a populista erőfölény a helyi politikai közegek jó részében.

Összességében hozzá kell tenni, hogy bár ezek a felállások a végleges eredmények utáni helyezkedés és a Brexit függvényében még változhatnak, a következő 5 évben egészen másképp kell működjön az európai uniós politika, ha döntéseket akarnak hozni Brüsszelben és Strasbourgban.

A hazai politikát illetően néhány fontos állítást fűztek még hozzá a résztvevők:

– Felfedezhető egy liberális szavazótábor, főleg a nagyobb városokban és a fiatalság körében. Érdekes azonban, hogy a korábbi liberális pártokhoz képest (SZDSZ, MDF, Együtt-PM) több szavazatot szerzett a Momentum, ami azt mutatja, hogy nemcsak egymást váltják a pártok, hanem más és más a szavazótáboruk.
– Az LMP kudarca véglegesnek tűnik és nem csak az EP-kampány következménye. A Jobbiknak még lehet kiút pusztán a nagyobb támogatói kör miatt, bár az anyagi nehézségek és a Mi Hazánk Mozgalom erősödése ellenük dolgozik. 
– A DK sikere alapján nem szabad hosszú távú következtetéseket levonni, hiszen egy országgyűlési választáshoz képest igen alacsony volt a részvétel.
– Az őszi önkormányzati választásokon pedig csak akkor nem borítékolható a Fidesz elsöprő sikere, ha sikerül az ellenzéknek hatékonyan együttműködnie.