Az elmúlt hetekben, hónapokban sokkal intenzívebben jelent meg a hazai és nemzetközi sajtóban, hogy a Magyarországon kialakult helyzetet és a Fidesz Európa politikáját az Európai Néppártnak (EPP) kellene kezelnie, mégpedig úgy, hogy kizárják soraik közül magyar szövetségesüket, vagy felfüggesztik annak tagságát. Ezek közül is kiemelkedik a Human Rights Watch napokban indult nemzetközi kampánya.

Egy hasonló megoldás már évek óta napirenden van, és nem is lenne példa nélküli. Még 2006-ban az Európai Szocialisták Pártja függesztette fel a Robert Fico vezette Smer tagságát, miután koalícióra léptek a szélsőjobboldali SNS-szel. Brüsszelben azóta viszont más szelek fújnak, és

bár sokak még mindig egy idealista szövetségként tekintenek az Európai Unióra, a politikai realizmus sokkal erősebb, mint valaha.

Hazai olvasók könnyen összezavarodhattak már a választási kampány során, amikor Manfred Weber, az EPP képviselőcsoportjának a vezetője egyik nap megfenyegette Orbánt, hogy álljon be a sorba a migrációs válság megoldásáról folytatott tárgyalások során, majd pár nappal később támogatásáról biztosította és dicsérte migrációs politikájának egyes elemeit. A kép a kétharmad ismeretében sem tisztult. Egy májusi interjúban Weber ismételten azt nyilatkozta, amennyiben a magyar kormányfő nem tartja be a szabályokat, nem lehet az Európai Néppárt tagja, majd néhány nappal később együtt kampányolt Orbánnal a néppárti szlovén miniszterelnök-jelölt, Janez Jansa mellett. (Vasárnap ugyan megnyerte a választást Jansa, de a ljubljanai törvényhozásban többségben vannak a tőle elzárkózó pártok – a szerk).

Manfred Weber és Orbán Viktor

MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs

Persze a kettős beszéd nem idegen a politikától, és Weber akár Orbántól is tanulhatna ezen a téren. Ami sokak számára kiüti a biztosítékot Budapesten, az egészen máshogy van hangszerelve a fideszes politikusok által Brüsszelben.

A szabadságharc egyelőre elsősorban lokális jelenség. Az igazi kérdés az, hogy meddig?

Az EPP-nek ugyanis már régóta feltűnhetett, hogy magyar szövetségesük kettős játszmát játszik. Lengyelországban a legszorosabb szövetségese az a Jog és Igazságosság (PiS), amely évek óta Donald Tusk és korábbi pártjának, a néppárti Polgári Platformnak legádázabb ellenfele. De nem csak Kaczinskyval szoros a viszony a másik táborból. Orbán jól érzékelve azt, hogy a következő Európai Parlament összetételében és frakcióiban jelentős változás várható, már évekkel ezelőtt erős szövetségépítésbe kezdett, és nem feltétlenül csak a saját táborából.

• Baráti viszonya van Geert Wildersszel, a holland Szabadságpárt vezetőjével,
• az osztrák Szabadságpárttal (FPÖ),
• de rendszeresen elismeréssel nyilatkoznak róla az Alternatíva Németországnak (AfD) vezetői is.

Orbán már régóta európai szerepvállalást tervez, nemcsak azért, mert a magyar politika mostanában nem sok kihívást tartogat a számára. Évek óta minden nemzetközi fórumon hangsúlyozza, hogy hiányoznak az erős európai vezetők, és ilyenkor nem nagyon titkolja, hogy magát egy potenciális európai vezetőnek tartja. Az világosnak látszik, hogy ezen ambícióit a jelenlegi keretek között, vagyis az EPP-n belül nem fogja tudni megvalósítani. Persze ne gondoljunk azonnali váltásra, de látni kell: a magyar miniszterelnöknek igenis vannak opciói és zsarolási potenciálja.

Tájkép választások után

Jelenleg a Fidesz egy erős Néppártban érdekelt, ahol megbecsülik őket. Ennek nem lehet semmilyen alternatívája az európai parlamenti választások előtt, mert ezzel azt kockáztatják, hogy az ellenük forduló frakció támogatná – a Magyarországgal szemben elindított kötelezettségszegési eljárások következményeként – az erős pénzügyi és jogi szankciók bevezetését.

Orbán meghívja ebédre egyik rajongóját, Wilderst

Facebook / Geert Wilders

Azt viszont kiválóan látja Orbán, hogy a Brexittel és Macron esetleges új politikai platformjának megalakításával jelentős változások jönnek, és egy egészen új Európai Parlamentben kell a magyar érdekeket érvényesíteni. Valamennyi közvélemény-kutatás az EPP és a szocialisták jelentős visszaszorulása mellett a liberális és euroszkeptikus pártok megerősödését prognosztizálja. Ezek a kutatások persze nem számolnak azzal, hogy Macron esetleges EU-párti platformja további erőket fog elvonni a nagy pártoktól, köztük az EPP-től.

Magyarán az EPP azon képessége, hogy hatékonyan blokkolja a Magyarországgal szembeni eljárásokat, gyakorlatilag megszűnik.

Az eredmények ismeretében érdemes lesz Orbánnak számolnia, és a döntés kizárólag a saját kezében van. Vagy létrehoz egy frakciót, ahol vezető szerepet játszhat, és amelyik Európa egyik meghatározó, de könnyen lehet, hogy a nagy pártok által megbélyegzett és elszigetelt csoportja lesz, vagy pedig marad a néppárti frakcióban. A potenciális szövetségesek gyakorlatilag tálcán kínálják magukat.

A Néppárt kezében jóval kevesebb kártya van, hiszen a Fidesz kiválása komoly vérveszteség lenne az előrejelzések szerint igencsak meggyengülő frakciónak. Weber is érzi ezt: egyszerre próbálja azokat benntartani, akik Macron új frakciójába távoznának az Orbán-félék miatt, és benntartani a Fideszt is. Ennek ismeretében látható, hogy miért is tehetetlen az EPP. Gyakorlatilag szükségszerű Weber számára, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás ne induljon el Magyarországgal szemben.

Az ellenzéknek tehát nem érdemes a nyugati Messiást várni, hanem nekik kell alternatívát nyújtaniuk Orbánnal szemben az Európa-politikában is. Talán épp egy erős integrációpárti programmal, ami a közvélemény-kutatások szerint még mindig népszerű lehetne Magyarországon, és ami része lehetne Macron új, föderalista csoportjának.

A szerző az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) igazgatója. A cikk a Visegrad/Insight DemocraCE projektjének része.