Horn "1989-ben szó szerint lyukat vágott a vasfüggönyön, elősegítve annak a több hónapos viharos változásnak az elindulását, amelyben Kelet-Európában a kommunista kormányok egymás után buktak meg" - írta Douglas Martin.

A szerző emlékeztetett rá, hogy a vasfüggöny elbontása már két hónappal korábban megkezdődött, de az 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszter részvételével, több tucat fotós jelenlétében megrendezett "mutatvánnyal" az volt Horn célja, hogy "visszafordíthatatlan helyzetet" teremtsen.

Két hónappal később áttörték a berlini falat, a kommunista diktatúrák megbuktak és Horn 1990-ben "az európai egység egyik alapkövének lerakásáért megkapta" a nemzetközi Károly-díjat.

A nekrológ kitért rá, hogy Horn, akinek apját a nácik, bátyját pedig az 1956-os felkelők ölték meg, keményvonalas kommunistaként tagja volt a kormányellenes felkelők kézre kerítését végrehajtó milíciának. Ezt sohasem tagadta, de mint mondta, "senkit sem bántott". Emiatt két magyar elnök is megvétózta, hogy kitüntessék. 

A 70-es években Horn Gyula azon dolgozott, hogy óvatosan liberalizálják a kormányzati kontrollt egy olyan kísérlet keretében, amely "gulyáskommunizmus" néven vált ismertté.

Külügyminiszterként, amikor Moszkva szorítása lecsúszott Kelet-Európáról, Martin szerint Horn találékonynak bizonyult és újkeletű, ideológiamentes reformerként segédkezett abban, hogy Magyarországot elvezessék a kommunizmustól. A szerző kitért rá, hogy miután 1994-ben szocialista miniszterelnök lett, magára haragította a magyarokat, amiért az "a dühöngő infláció" megfékezése érdekében csökkentette a szociális programokat.

"A kormányalakításkor bevette a liberálisokat, hogy megnyugtassa azokat a magyarokat és külföldieket, akik attól féltek, hogy az egykori kommunista párt visszatérhet a hatalomba" - szólt a nekrológ.