„Mi vagyunk a második leglátogatottabb levéltár az országban, de legfeljebb 200 és 400 közé tehető az érdeklődők száma” – mondta az 1989 előtti titkosszolgálati dokumentációt őrző Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese egy csütörtöki konferencián arról beszélve, mennyire kevesen érdeklődnek az ügynökügyek iránt. Kutrucz Katalin ezt az elfojtásra, a múlttal való szembenézéstől való félelemre vezette vissza, ahogy fogalmazott „meg kell törni a hallgatás falát”, ahhoz, hogy a magyar társadalom valóban foglalkozzon ezzel a kérdéskörrel.

A középiskolás és egyetemi diákoknak kiegészítő képzést nyújtó Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett, az ügynökügyről tartott kerekasztal-beszélgetésen Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára, Hack Péter, az ELTE oktatója, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, Kutrucz Katalin, Lánczi András, az MCC és a Századvég Alapítvány elnöke és Ungváry Krisztián történész a feltárás elmaradásának okairól, a jogi szabályozás hiányosságairól tartott előadásokat.

A tanácskozás központi témája az volt, hogy az elmúlt 22 évben miért nem sikerült megnyugtatóan rendezni ezt a kérdéskört, miért korlátozott a dokumentációhoz való hozzáférés és a jelenlegi kormány mit kíván tenni. A legtöbb kérdést éppen ezért Rétvári Bence kapta a kutatóktól és a hallgatóságból, aki rendszerint azzal hárította a felvetéseket, hogy a januárban hatályba lépett új alkotmányban megnevezett Nemzeti Emlékezet Bizottsága fogja megvizsgálni a kérdéskört és tesz majd javaslatot a múlt komplex feltárására. Hosszú, párton belüli viták után a Fidesz és a KDNP frakciói március végén kérték fel a kormányt, hogy május 15-éig készítse el a kormány a törvényjavaslatát az ügynökmúlt feldolgozásért felelős Nemzeti Emlékezet Bizottságának felállításáról. A beszélgetés alatt Ungváry neki is szegezte a kérdést Rétvárinak: jónak tartja-e a jelenlegi szabályozást és ha nem, akkor mit változtatna rajta. Az államtitkár nem adott érdemi választ a kérdésre.

„Hazug és aljas”

Ez nem egy olyan kérdés, mint a 13. havi nyugdíj, amely sokakat egyformán hoz lázba – mondta Rétvári a csütörtöki kerekasztal-beszélgetésen, hangsúlyozva, hogy akik nem élték meg a múlt rendszer elnyomását, azoknak legfeljebb kémsztoriként érdekes. Az államtitkár szerint gyökeresen új megközelítésre van szükség – ahogy fogalmazott: a fejéről a talpára kell állítani az ügyet. Először azt kell feltárni, kik voltak a diktatúra működtetői, a „kiskirályok”, mert nagyon sokszor a megzsarolt, beszervezett ügynökök csak kis fogaskerekek voltak rendszerben. „A mi szempontunk az áldozatok szempontja kell legyen” – mondta Rétvári, aki szerint azokat kell elsősorban segíteni, akik megszenvedték a rendszert.

Dossziék a levéltárban: rengeteget leselejteztek

Müller Judit

Ami most történik, az a korábbi kormányok által folytatott hagyomány, az elhallgatás folytatása – válaszolt az államtitkár kijelentéseire Hack Péter, aki SZDSZ-es képviselőként 1990-ben Demszky Gáborral közösen elsőként nyújtott be törvényt az ügy rendezésére (a tervezetet a parlament elutasította). Hack azt mondta, éppen könyvet ír arról, hogy az elmúlt 22 évben az egymás követő kormányok milyen érvekkel akadályozták a múlt feltárását. Rétvári állítására reagálva a német köztársasági elnököt – a német ügynökmúlttal foglalkozó hivatal egykori vezetőjét – Joachim Gauckot idézte, aki szerint az állampártba való nyílt belépés a karrierépítésnek sokkal normálisabb útja volt, mint a besúgók titkosszolgálatokkal való aljas együttműködése, akiknek jelentős részéről még ma sem tudható, hogy ügynökök voltak.

Hack szerint éppen ezért az ügynök neve éppúgy nyilvános kellene legyen, mint a pártvezetőké vagy a munkásőröké. A jogász azt mondta, „ez nem a múltról szól”, hanem a jövőről: hogyan viszonyul a demokratikus jogállam a diktatúrához, mit gondol azokról, akik együttműködtek a pártállami rendszerrel. Szerinte, ha ez a kérdés nincs megfelelően tisztázva, akkor az üzenet is egyértelmű: megéri együttműködni a diktatórikus rendszerekkel. Hack Péter szerint nem jelent nagy kihívást egy jó törvény megalkotása: az elmúlt 22 év tapasztalata alapján a kabinet szerinte "egy órán belül" kijavíthaná a hibákat - főleg egy olyan kormány, amely kétharmados többségével a parlamentben ennél nehezebb ügyeket is megoldott akár az alkotmányt módosítva.

„Hazug és aljas a jelenlegi szabályozás” – mondta a konferencián a területet évek óta kutató Ungváry Krisztián, aki szerint a Medgyessy Péter által vezetett kormány 2003-ben egy olyan törvényt alkotott, ami az eredeti céljával ellentétben sokszor nehezíti a múlt feltárását. (A volt miniszterelnökről 2002-ben derült ki, hogy szigorúan titkos tisztként együttműködött az állambiztonsággal.) Ungváry azt mondta, többször előfordult már, hogy a rossz szabályozás miatt pont azoknak kellett bírósági perekkel szembenézniük, akik nyilvánosságra hozták az ügyeket.

Ki számít közszereplőnek?

Kutrucz Katalin szerint nemcsak a politika, hanem a társadalom jelentős része is érzéketlen. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese végzett egy felmérést az 1956-os forradalomban játszott szerepük miatt börtönbe kerültek körében: azt mondta, 100-ból mindössze 9-en fordultak az elmúlt években a levéltárhoz, rendszerint még a családban sem beszélnek ezekről az ügyekről. Lánczi András erre azt mondta, nem meglepő, hogy nem érdekli az embereket a kérdéskör, hiszen nem volt éles váltás 1989-1990-ben: a rendszerváltás követően miniszterelnök lehetett a pártállam egyik haszonélvezője, egy KISZ-vezető (Lánczi ezzel Gyurcsány Ferencre utalt – a szerk.).

Ungváry Krisztián: hazug és aljas a 2003-as törvény

MTI / Mohai Balázs

Ungváryval szemben Kutrucz úgy vélte, nem a megismerhetőséggel, hanem a nyilvánosságra hozatallal van gond. Azt mondta, a jelenlegi szabályok szerint mind az érintettek, mind a kutatók megismerhetik a titkosszolgálatnak jelentő ügynökök nevét, viszont ezt csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha a levéltár előbb megkérdezi a volt besúgót, titkos tisztet, hogy közszereplőnek gondolja-e magát. Ha nem a válasz, akkor tehetetlenek.

Ungváry Krisztián szerint a megismerhetőséggel és a kutathatósággal is vannak gondok. A történész azt mondta, félrevezető az a hivatalos adat, mely szerint az akták 93 százaléka már átkerült a levéltárba az állambiztonsági szervek utódaitól (a jelenlegi titkosszolgálatoktól – a szerk.), mert az 2010-ig feltárt mágnesszalagokon tárolt adatok még mindig nem kutathatóak. (Pintér Sándor, a szolgálatokat felügyelő belügyminiszter azt mondta, nem zárkózik el attól az LMP-s javaslattól, hogy az illetékes parlamenti bizottság mielőbb megismerhesse annak a tizenkilenc mágnesszalagnak a tartalmát, amelyek az előző rendszer megfigyelőivel és megfigyeltjeivel összefüggésbe hozható adatokat tartalmazza.)

Leselejtezési hullámok

Az állambiztonsági dokumentumokat őrző levéltár főigazgató-helyettes szerint nemcsak a rendszer kifulladásakor, hanem korábban is voltak komoly leselejtezések, így nagyon sok akta elveszett, nem lehet minden esetben pontosan tudni, kit hogyan szerveztek be, mennyit jelentett, mennyire volt együttműködő.

Rétvári Bence: majd a bizottság...

Horváth Szabolcs

Kutrucz Katalin azt mondta, ez történt például az 1956-es forradalom napjaiban: a felkelés leverése után a Kádár-korszakban kétségbeesetten próbálták rekonstruálni a szervek, hogy kik voltak az ügynökök, akiket ismét használni akartak. Az 1970-es években amikor hely hiányában elkezdték felvinni a mágnesszalagokra az adatokat, szintén sok dokumentumot megsemmisítettek. Végül az átmenet évében 1989-ben a nyomok eltüntetése volt a fő szempont: eleinte rendszerszerűen, végül ötletszerűen próbálták ledarálni a dokumentumokat, de annyi volt, hogy nem értek a végére.

A főigazgató-helyettes azt mondta, a fellelhető adatok alapján csak következtetni lehet arra, hogy hány ügynök volt Magyarországon a pártállami időszakban. Szerinte az egész időszak alatt 200 ezer embert szerveztek be, a „csúcsidőszakban” ötvenes években egyszerre 60-70 ezer hálózati személy volt. Becslések szerint a rendszer utolsó éveiben 6-7 ezer besúgó volt, de Kutrucz szerint több jel is utal arra, hogy ennél sokkal többen voltak még az 1980-as években is.