Úgy fogalmaztak: egyházi vezetői szolgálatuk kötelezi őket arra, hogy szót emeljenek a gyűlöletkeltés ellen. Emlékeztettek Krisztus tanítására: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!", hozzátéve: "hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel".

Az egyházi vezetők különösen is aggasztónak találják, hogy a gyűlöletkeltő beszéd a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. Hangsúlyozták: a magyar törvényhozásnak, a politikai közbeszédet meghatározó képviselőknek, politikusoknak fokozott felelősségük van a gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban.

Baráth Zsolt jobbikos parlamenti képviselő április 3-án, napirend utáni felszólalásában Solymosi Eszterről emlékezett meg. Úgy fogalmazott, hogy a tiszaeszlári lányt zsidó emberek ölhették meg 1882-ben, ám ezt szavai szerint az igazságszolgáltatás igyekezett elkendőzni, így az eljáró bíró "külső nyomásra kénytelen volt" felmentő ítéletet hozni. Ezzel az 1882-es tiszaeszlári vérvádat idézte fel, amellyel a cselédlány halálával kapcsolatban meghurcolták a Tisza menti település zsidó lakosságát, azzal rágalmazva őket, hogy rituális gyilkosságot követtek el. Az ügy országos, sőt, európai botránnyá dagadt és a magyarországi antiszemitizmus felerősödését eredményezte. Az 1883-ban lefolyt per során a zsidókat védő Eötvös Károly és védőtársai bebizonyították, hogy a rituális gyilkosság vádja hamis, Tiszaeszlár pedig az antiszemitizmus kirívó példájaként maradt meg az emlékezetben.

Fónagy János államtitkár a képviselő felszólalására úgy reagált: a Jobbik ezzel "oda sorolta magát, ahova sokan gondolják", hogy tartozik. A vérvád felemlegetését a többi parlamenti párt és más egyházak is elítélték.