Papp István nem sokkal öt óra után érkezett - közvetlenül a ferihegyi repülőtérről - a TEK központjába. A láthatóan meggyötört férfi egy fekete rendőrségi kisbuszból szállt ki, néhány percig türelmesen fogadta a vakuk villogását. Kezében egy villás végű botot tartott, arra támaszkodott.  A férfit ezután a rendőrök elkísérték egy külön helyiségbe, ahol találkozhatott családtagjaival.

"Ma nagyon jó magyarnak lenni"

MTI - Szigetváry Zsolt

Ma nagyon jó magyarnak lenni - ezzel kezdte sajtónyilatkozatát, könnyekig meghatódva, a szudáni fogságából kiszabadult Papp István péntek este a Terrorelhárítási Központban Budapesten.

Az ENSZ-alkalmazott hosszan beszélt fogva tartásának körülményeiről, arról, hogy egy háromméteres láncon tartották, hogy puliszkát, tejet és egyfajta kávé-tea keveréket kapott. Szólt arról is, hogy a 91 nap alatt néha azt "játszották" vele, hogy kivégzik, bekötötték a szemét, letérdeltették, majd az utolsó pillanatban széttéptek egy papírt, hogy tévedés történt. Nem bántották, de - mint mondta - a lelki sérülés súlyosabb, mint a testi.

Papp István a sajtón keresztül azt üzente: "megvagyok, élek, túléltem, és azt az országnak köszönöm és a kormánynak és a szakembereknek". Külön megköszönte a Terrorelhárítási Központnak, hogy nem hagyták magára a családját.

"Egyszer csak közölték, hogy futás"

MTI - Szigetváry Zsolt

Az elrabolt ENSZ-alkalmazott nem tudja, mi vezetett a szabadulásához. "Egyszer csak közölték, hogy futás, oda, és én futottam" - idézte fel szabadulásának pillanatait. Arra a kérdésre, hogyan szabadult ki, azt válaszolta: "kiszabadultam, hogy mi előzte meg, nem tudom, énrám ezt senki nem bízta". Mint mondta, nem volt semmilyen egyeztetésen, megbeszélésen.