Soha nem látott mértékben javulhat Magyarország energiabiztonsága, ha Horvátország és Románia felől is tud földgázt vásárolni – ezt Szijjártó Péter magyar külügyminiszter mondta a múlt héten a régiós földgáz-összeköttetésekkel foglalkozó uniós fórum idei ülésén. A budapesti tanácskozás nem csak azért volt fontos, mivel azon az Európai Bizottság két tagja is tiszteletét tette, de aláírtak egy 179 millió eurós támogatási szerződést is, amely az észak-déli gázfolyosó megvalósítását hivatott elősegíteni.

Ha megvalósul a rendszer, az két fontos útvonalat nyithat meg Magyarország felé: Romániából és Horvátországból is érkezne földgáz, elvben csökkentve a függést az orosz földgáztól. Az ötlet nem új, a földgázvezetékek kétirányúsítása azonban annak ellenére késik, hogy arra a két szomszédunk az EU felé is kötelezettséget vállalt.

A horvát vezetéket ugyan már 2011-ben átadták, a 2013 végéig vállalt kétirányúsítás azonban a mai napig várat magára. Igaz, sok értelme egyelőre nem is lenne, mivel a tervek szerint a vezetéken a tengeren az adriai kikötőkbe szállított cseppfolyósított gáz (LNG) haladna Magyarország felé, ám egyelőre nem létezik a gáz fogadására szolgáló terminál sem.

A Krk szigetére tervezett beruházás megvalósítása a zágrábi vezetés reményei szerint most, a múlt hétvégén rendezett parlamenti választások után gyorsulhat fel. Legalábbis Tihomir Oreskovic horvát miniszterelnök múlt pénteken úgy nyilatkozott: még ebben a hónapban döntenek a projektről. A politikus az elmúlt hónapokban egy technokrata kormány élén vezette az országot, amelynek leginkább arra futotta, hogy a voksolásig elvezette az országot, arra már nem, hogy egy ekkora beruházásról döntsön. Sokat azonban aligha javult a helyzet, hiszen vasárnap meglepetésre nem az esélyesnek tartott balközép koalíció, hanem az eddig is kisebbségben kormányzó konzervatív HDZ nyert, ráadásul most sem szerezték meg a kormányzáshoz szükséges többséget.

Kell egyáltalán?

Az év elején kiírt tender még egy évi 6 milliárd köbméteres terminál megépítéséről szólt, az akkori időzítés pedig arról, hogy a 600 millió eurós beruházás 2019 közepére valósulhat meg. A legutóbbi tervek azonban sokkal szerényebbek: már csupán éves szinten 2 milliárd köbméter kapacitással rendelkező és lebegő tározót szeretnének építeni a horvátok.

Szakértők szerint a kisebb kapacitás is bőven elegendő lehet, hiszen a jelenleg nyolc uniós országban működő terminálok is jóval kevesebb gázt fogadnak a lehetségesnél. Az EU éves földgázszükséglete nagyjából 400 milliárd köbméter, ennek a felét fedezik importból, amelynek a fő forrása (39 százalék) Oroszország, míg a behozatal 30 százaléka Norvégiából érkezik. Az elmúlt években az LNG az import 10 százalékát tette ki – miközben a kapacitás már most is elég lenne a teljes gázfelhasználás 43 százalékának tárolására. A Gas Infrastructure Europe adatbázisa szerint jellemzően 30-40 százalékos a kihasználtsága a termináloknak.

Időhúzás Romániában is

Magyarország azonban azok közé az országok közé tartozik, ahol a földgázszükségletet gyakorlatilag importból fedezik, így fontos lehet minél több forrás megléte. Ennek ellenére a Fekete-tenger felől Románián át Magyarország felé haladó vezeték kétirányúsításával kapcsolatban sem jobb a helyzet, igaz, ott egészen más tényezők hátráltatják a fejlesztést. A horvátokhoz hasonlóan a beruházási döntéseket még itt sem sikerült meghozniuk az érintetteknek, holott az Aradot Szegeddel összekötő vezetéket már 2010-ben átadták. A magyar-román határkeresztező vezeték alkalmas ugyan a kétirányú szállításra, ám a kapacitások jócskán eltérnek. Amíg Magyarországról óránként 200 ezer köbméter gáz áramolhat délkerlet felé, az ellenkező irányban mindössze 10 ezer.

A fejlesztés annak ellenére csúszik, hogy az EU kiemelt jelentőségű beruházássá tette, és az említett 179 millió euróval is segíti. Egészen pontosan a ROHUAT/BRUA rövidítésekkel emlegetett projektnek szól a támogatás, amely a Fekete-tenger felől érkező gáz Magyarország (és így Európa) felé történő szállítását tenné lehetővé. A kulcskérdés részben itt is az: lesz-e egyáltalán piaci igény a megépítendő kapacitások iránt.

Van azonban egy másik, krimibe illő szál is a történetben: az Európai Bizottság ugyanis hónapok óta vizsgálatot folytat, mert azt feltételezi, a román energetikai cégek hátráltatják az exportot. Június elején a román versenyhatósággal közösen házkutatást is tartottak az állami földgázkitermelő Romgaz, a gázszállító, többségi állami tulajdonban lévő Transgaz és az ország legnagyobb magáncége, az OMV-Petrom kőolajipari mamutnál. A vád, hogy a Romgaz, a Transgaz és az OMV-Petrom titokban megegyezett arról, hogy a 2010-ben átadott Arad–Szeged vezetéken ne exportáljanak olcsó román földgázt uniós tagállamokba.

Egy magyar cég feljelentése nyomán kartellezéssel, piaci helyzettel való visszaéléssel vádolja Brüsszel a három említett céget. A Romgaz, és maga a román gázkitermelés, -szolgáltatás, -értékesítés így kettős szorítóba került: a gáztartalékok szempontjából Romániában korábban leírt Romgaz Buzau környékén a közelmúltban jelentős mennyiségű földgázra bukkant, gyakorlatilag nullára csökkentve Románia orosz gáztól való függőségét, ugyanakkor az OMV-Petrom (is) érdekelt a Fekete-tengerben talált gáztartalék felhozatalában. Vagyis gáz van bőven, mégis ülnek rajta.

Átláthatatlan viszonyok

A HVG megkeresésére a Bizottság nem kívánt részleteket elárulni a vizsgálattal kapcsolatban, azt azonban sejteni lehet, hogy a probléma az árképzéssel van. Az EU ugyanis azt várja el Romániától, hogy lépcsőzetesen az uniós szinthez igazítsa a földgázárakat. A közepes ipari fogyasztók számára ennek jegyében az elmúlt négy évben 36 százalékkal drágábban számláznak a szolgáltatók, ami az Eurostat adatai alapján a második legjelentősebb áremelés a tagállamokban. Hasonló a helyzet a lakossági fogyasztók esetében is, ahol az energetikai felügyelet által kalkulált hatósági ár lassan átadja a helyét a piaci árnak. A gond csak az, hogy ez utóbbi kiszámítása jelenleg teljesen átláthatatlan, ami a két legnagyobb romániai szolgáltatónak, az E-Onnak és GDF Sueznek kedvez, hiszen senki sem lát bele, honnan, mennyiért vásárolt gázt nyomnak a vezetékbe.

Vélhetően ez is az oka, hogy a három gázóriás „kotlik” a tartalékokon, s nem akarja olcsón, Nyugat-Európa felé eladni. A brüsszeli nyomásgyakorlás is hozzájárulhatott azonban, hogy a bukaresti kormány lépett: a múlt héten Victor Grigorescu energiaügyi miniszter azt közölte, a jövő évtől a cégeknek az általuk kitermelt gáz legalább 40 százalékát a nyílt piacon kellene értékesíteniük. Jelenleg a forgalom 98,5 százaléka átláthatatlan kétoldalú szerződések alapján zajlik.

Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy a technikai feltételek is adottak. A jelenlegi ütemezések alapján azzal lehet számolni, hogy a projekt első ütemének üzembe helyezése 2020 elejére csúszik, míg a teljes (óránként 500 ezer köbméter gáz) kapacitással 2023-ra – vagyis tíz évvel a brüsszeli céldátum után – valósulhat meg.