A dokumentum szerint a testület egyetértett abban a kérdésben, hogy az alappálya és az azt övező kockázatok alapján huzamosabb ideig szükség lehet a kamatszint 6 százalékon tartására, mivel ezzel biztosítható, hogy az infláció 2012 végére a jegybank 3 százalékos inflációs céljára mérséklődjék. Több tag kifejtette, hogy önmagában a belső folyamatok alapján rövid távon is sor kerülhetne kamatcsökkentésre, de ezt a külső kockázatok nem teszik lehetővé. Más tagok ezzel szemben jelezték, hogy a külső kockázatok realizálódása esetén kamatemelésre is szükség lehet.

Monetáris tanács tagjelöltjeinek meghallgatása

Bánkuti András

A testület tagjai közt nem volt egyetértés az inflációs várakozások horgonyzottságáról. A monetáris tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az Inflációs Jelentés alappályája alapján erősödött az a korábbi előrejelzésben is szereplő kettőség: a növekedés a külső konjunktúra élénkülésének következménye, a belső kereslet ugyanakkor továbbra is visszafogott. A kettőség tükröződik az inflációs folyamatokban is. Míg a nyersanyagárakat ért sokkok hatása — és ezen belül elsősorban a korábbinál is magasabb olajár-pálya — önmagában növelné az inflációt, a visszafogott belső kereslet és laza munkaerőpiac fékezi az ár- és béremeléseket. Elhangzott az ülésen az is, hogy a háztartási energiaár-befagyasztás későbbre tolása megváltoztatja az inflációs pálya lefutását, és az előrejelzési közepén növeli az inflációt.

Az eladósodott háztartások miatt annak ellenére nem bővül érdemben a fogyasztás, hogy a 2010-ben elfogadott adólépések, az adósmentő csomag, illetve a reálhozamok kifizetésével a háztartások egy része az idén a korábbinál jelentősen magasabb jövedelem felett rendelkezhet. A korábban feltételezettnél lassabb fogyasztásnövekedési pályában ugyanakkor szerepe van annak is, hogy az új előrejelzés már teljes egészében figyelembe veszi a Széll Kálmán terv és a konvergenciaprogram intézkedéseinek keresletvisszafogó hatásait.

A monetáris tanács megvitatta az Inflációs Jelentésben felvázolt alternatív forgatókönyveket is. Megállapították: az alappályánál magasabb inflációt okozna a nyersanyagárak esetleges további emelkedése. A testület egyetértett abban, hogy az energia-ársokk közvetlen hatásainak tompítására még erőteljes kamatlépések esetén is csak korlátozott lehetősége lenne van a tanácsnak.

A monetáris tanács döntése során mérlegelt másik magasabb inflációs pályához vezető alternatív pálya az eurózóna perifériális országai adósságválságának romlása, ami növelhetné a hazai eszközök kockázati prémiumát, és a forint leértékelődéséhez vezethetne. Ezzel szemben támogathatja a dezinflációt az a forgatókönyv, miszerint a hazai költségvetést érintő konkrét kiadáscsökkentő intézkedések végrehajtásával tovább javul az ország kockázati megítélése, és felértékelődik a forint.