"A kürtőskalács jellegzetes székelyföldi sütemény, mely úgy készül, hogy fahengerre kelt tésztát tekernek, faszén parázs fölött barnára sütik, majd cukorba, diós cukorba, fahéjas cukorba, kakaós cukorba, stb. forgatják. Nevét a kályhacsőről (kürtő) kapta, ezért nem helyes a kürtöskalács elnevezés (rövid ö-vel). Régebben főként ünnepi alkalmakra (esküvő, keresztelő) készítették. Jelenleg sokféle változata van, legnépszerűbbek a hagyományos cukormázas mellett a diós, kókuszos, fahéjas. Édes ízű, kelt tésztából készült kalácskülönlegesség. Készítésénél vékonyra nyújtott, finom kelt tésztából mintegy 2 cm széles csíkokat vágnak, és ezt a tésztaszalagot kürtőskalácssütő fára, dorongra tekerik fel úgy, hogy a tésztacsíkok széle egymásra tapad és egybesül.  Miután aranybarna színűre sült,meghempergetik ízlés szerint dióban, fahéjban,  kókuszreszelékben. A nyílt tűzhely parazsánál sült, fa hengerekre tekert kalács receptje és készítési  technológiája feltehetőleg, 1690 után német nyelvterületről került a magyarokhoz, amikor az erdélyi fejedelmi udvarban magyarra fordították Rumpolt 1581-ben íródott  szakácskönyvét. 1725- ben már kürtőskalács néven rögzítette több magyar nyelvű írás is. Más területeken nevezték még dorongos fánknak, botra tekercsnek is. Ezek az  elnevezések nem mások, mint a német Baumkuchen fordításai. Először Erdélyben, a székelyeknél honosodott meg. Illetve Magyar elnevezése, a  kürtőskalács is azon a tájegységen alakult ki. A már kész tészta formája hasonlít a füstelvezetőre, amit a székelyek kürtőnek neveznek. Korabeli Kolozsvári feljegyzések tanúskodnak arról, hogy a kürtőskalácsot a XVIII.  században Erdély nagyvárosaiban már gyakran sütötték.  A XIX. században Erdély területén tökéletesítették azt a sütési technológiát, amit napjainkban az eredeti kürtőskalács receptjének tartunk."