A hideg nyalatok Buenos Aires-i döntőjének eredményét a minap hirdették ki. Az érmesekre most nem kisebb kihívás vár, minthogy a fagylaltkészítés Mekkájának számító Olaszországban mérjék össze tudásukat a mesteri taljánokkal és a világ más, legjobb fagylaltfőzőivel.
Az argentinok aranyérmes fagylaltjai a tangóból születtek.   Juan Carlos Cobián Vágyakozása (1936) ihlette a tejszínből, friss, sűrített és rumos, cukrozott tejből, készült versenyművet. Míg A nap, amit szeretsz (1934) sokak által énekelt és kedvelt vágyakozó melódiájával harmonizál a jeges tejberizs, fahéj, vanília kompozíció, nápolyival és karamell szívvel.   A harmadik argentin remekmű a Feledés pohara c. 1921-es sikertangó ritmusát idézi rumos kókuszfagylaltjával, fűszeres flambírozott ananászával, banánfagylaltjával, maracuja, karamell és gyümölcsgyöngy kompozíciójával – bár mint az eredmény is bizonyítja, ezúttal ez a fagylaltkehely nem bizonyult a feledés poharának. 

LaRed21

   
Más ízeket és összetevőket tartalmaztak a riválisok versenyművei. Az ezüstérmet Mexikó cukrászai a tavaszt jelképező kecskesajtos, kakukkfüves sós fagylalttal és egy egzotikus gyümölcsökből készült fagylalttortával érdemelték ki. Az uruguayiak fagyi különlegességeikkel saját országukat emblematizálták, a dobogó harmadik fokát ítélték nekik, a közönség első számú kedvencei viszont egyértelműen ők lettek birsalmasajtos, sós póréhagymás és sonkás /!/ nyalni valóikkal.

A sós izesítésű, zöldségekkel, fűszerekkel összedolgozott fagylalt hideg kiegészítőként egyre gyakrabban tűnik fel különböző fogásokban is, úgy tűnik arra felé ez a legújabb gasztronómiai trend. A győztes "pampák népe" pedig négyévszakosította a fagyit, már nem számít idényjellegűnek, ami a fogyasztás emelkedésén is meglátszik. A legutóbbi adatok szerint éves átlagban több mint hat kilót nyalnak, kanalaznak el fejenként.