Vajon mi lehetett Jókai kedvence, amit a neves bécsi cukkerpakkerek sem tudtak megsütni, s a citrom (vagy valószínűbben: a citromhéj) az egyik alapanyaga? A hazai gasztronómiában és kulinária történetben is sokszor felemlegetett író – egy sor ételt neveztek el róla: bablevest, bélszínfilét, töltött paprikát, borjújavát, tortát, bélest, – a Rab Ráby című regényében krisztuslábának nevezi ezt a „drága csemegét”, feltételezésünk szerint süteményféleséget.

Az ínyencként is príma mesélő más írásaiban is említést tesz róla, de sehol sem közöl sokkal többet a nevén kívül.Az Őszi fény című elbeszéléskötetének egyik életképében, A magyar theában más süteményekkel együtt említi, a boszorkánypogácsával, dorongos fánkkal (kürtöskalács), diós- és mákos kaláccsal. Az Aranyemberben és A kiskirályokban sem feledkezik meg a krisztuslábáról. Előbbi könyvében olyan  „cukorsütemények” közé sorolja, mint a mandulahajtás, spanyolszél, marcafánk, töltött csók, apácaposz.

Jó okunk van feltételezni,hogy a  krisztuslába Jókai szűkebb pátriájának, Komárom vidékének a süteménye,és valószínűleg nem az írói fantázia szülte elnevezésről van szó.

A krisztuslába rejtély után kutató Saly Noémi, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum főmunkatársa Jókain kívül más forrást is talált: Beöthy Zsolt Egy levita emlékiratai című folytatásos regényét a Vasárnapi Újság 1869-es évfolyamában. Ezzel a finomság utáni gasztronómiai vágyat kifejező gondolattal: "Az engesztelő, vigasztaló szavaknál hasonlíthatatlanul nagyobb hatást gyakorolt megindult kedélyemre az a krisztusláb, melyet anyám még a tiszttartóné nevenapjáról hozott, és azóta az almáriom belső fiókjában rejtegetett."

Szóval, aki hallja, adja át: keressük  a rejtélyes sütemény receptjét. Ha Ön tudja, írjon nekünk a [email protected] címre.