Minden sportnak legendák kellenek ahhoz, hogy népszerűbbé váljon. Olyan arcok, akikkel azonosulni tud a néző, és akikkel azonosítani lehet mindazt, ami a pályán történik.

A tenisznek nincs ilyen problémája, sőt, ha valamivel, épp az ellenkezőjével küzd, a férfi teniszt ugyanis lassan két évtizede ugyanaz a három játékos; Rafael Nadal, Novak Djokovic és (ma már kevésbé, de) Roger Federer dominálja. A „Nagy Hármas” együtt összesen 61 Grand Slam-tornagyőzelmet tud felmutatni, ami statisztikailag olyan, mintha az elmúlt 15 évben kivétel nélkül csak közülük került volna ki a legnagyobb versenyek győztese. A triót egyedül a brit Andy Murray tudta megszorongatni a 2010-es években.

Carlos Alcaraz

MTI / EPA-EFE / Emilio Naranjo

Talán ebből fakad a modern férfi tenisz gondja is: Nadalék a mai napig képesek a legtehetségesebb újoncokat is megverni, és a léc olyan magasra került, hogyha öt éven belül mindegyikük visszavonul, pótolhatatlan űrt hagynak maguk után. Az elmúlt években az ATP külön figyelmet fordított a fiatalokra, Next Gen néven számontartva és év végi összecsapást rendezve a legjobb feltörekvők között, és ugyan az alumni tagjai, mint például Daniil Medvegyev, Sztefanosz Cicipasz és Alexander Zverev a csúcs közelébe értek (sőt, előbbi ideig-óráig világelső is volt), egyelőre nehéz lett volna rámutatni arra a teniszezőre, akit trónörökösként emlegethet a sport.

Alexander Zverev

AFP / OSCAR DEL POZO

Éppen ezért kimondottan érdekes, amit a 19. életévét alig betöltő spanyol játékos, Carlos Alcaraz vitt véghez a múlt heti madridi tenisztornán. A Grand Slamek és a világbajnokság után legnagyobb presztízsű, ATP Masters 1000-es sorozathoz tartozó salakpályás versenyen ugyanis egymás után ütötte ki Rafael Nadalt és Novak Djokovicot kőkemény háromszettes meccseken, a döntőben pedig simán verte Alexander Zverevet is. Alcaraz ezzel idei negyedik tornagyőzelmét aratta két ATP 500-as (Rio, Barcelona) és egy másik ATP 1000-es (Miami) siker után, és a 2022-ben lejátszott 31 mérkőzéséből mindössze hármat veszített el. A döntő után Zverev csak annyit mondott:

ő jelenleg a világ legjobb játékosa.

Alcarazt a hamarosan kezdődő Roland Garroson már az esélyesek között tartják számon, jóllehet egy évvel ezelőtt még a 120. volt a világranglistán. A legjobb tízbe mindössze egy hónappal ezelőtt verekedte be magát, Madrid után pedig a kilencedik helyről a hatodikra ugrik fel a férfi teniszezők világranglistáján.

Nadal még itt van, de már reinkarnálódott

„Világelső akarok lenni, Grand Slameket és olimpiákat akarok nyerni. Merek nagyot álmodni” – mondta Alcaraz nemrég, amikor a Top 10-be került. Tette mindezt mindössze egy hónappal idősebben, mint egykor Rafael Nadal. Tény:

nehéz Alcarazról déjà vu érzés nélkül beszélni.

Az azóta a világ, és jó eséllyel a történelem legnagyobb játékosává vált Nadal nyurga, kölyökképű, de hihetetlen erejű és minden labdáért meghaló tiniként tört fel a világelitbe, 2005 áprilisa óta pedig egyetlen napot sem töltött a ranglista első tíz helyén kívül. A párhuzamot lehetetlen elkerülni: Alcaraz hasonló mentalitással, elképesztő tenyeressel és korához képest lenyűgöző mentális érettséggel bír, amit remek szervákkal és eszelős rövidítésekkel tud megspékelni, a legjobban talán salakpályán – pont, mint Rafael Nadal.

Az út tehát ki van taposva, de sokkal rögösebb, és jóval több nyomással járhat Alcaraznak. Nadal előtt egyedül Roger Federer jelentett akadályt, jóllehet, a svájci legenda sosem a Nadal-féle fizikális teniszt játszotta, és pláne nem azt a kegyetlen erőnlétet követelő defenzív játékot, mint Djokovic. Alcaraznak ezzel szemben a csúcs felé szembe kell néznie mind Nadallal, mind Djokoviccsal, és megannyi fiatal teniszezővel, akik ugyancsak azon vannak, hogy lerombolják a nagyágyúk uralkodását. Emellett fontos különbség, hogy Nadal egy közösségi média előtti korszakban vált világsztárrá, miközben a mai feltörekvő sztároknak már egy olyan közegben kell mentálisan erősnek maradniuk, amelyben a sikereik után megváltónak kiáltják ki őket, egy-egy bukás pedig trollok millióit csalogatja elő a barlangból. Ezzel küzd egyébként a nőknél Naomi Oszaka és Emma Raducanu is, akik egy jól sikerült torna vagy időszak után a rivaldafényben találták magukat, és nem bírtak a teherrel.

Novak Djokovics és Carlos Alcaraz

AFP / PIERRE-PHILIPPE MARCOU

Alcaraz egyelőre boldogul, és azt mondja, nem fél a hírnévtől, az nem fogja megváltoztatni. Reméli, ami most történik, az csak a kezdet, és ez egyelőre összecseng azzal is, hogy csak jól akarja érezni magát a pályán. A madridi tornáról azt mondta a CNN-nek: élete legjobb hete volt, és hihetetlen teniszt játszott, és azzal is tisztában van azzal, hogy hatalmas eredmény ugyanolyan korban, ugyanott lenni, mint egykor Nadal – a példaképe.

Ezzel pedig Nadal is tisztában van: a 21-szeres Grand Slam-győztes korábban azt mondta Alcarazról, nagyon is emlékezteti a fiatalkori önmagára; ugyanazt a szenvedélyt és fizikai felkészültséget látja rajta. Ahogy fogalmaz,

„jó gyerek, és kellően alázatos ahhoz, hogy megállíthatatlan legyen a karrierje folyamán.”

Ennek pedig természetesen örül is: mint mondta, annak ellenére, hogy riválisok lesznek, megnyugtatja, hogy hazájának van utánpótlása a tenisz krémjében.

Rafael Nadal

AFP / OSCAR DEL POZO

Mi jön most?

Alcaraz az első játékos, aki salakon egymás utáni meccseken verte Nadalt és Djokovicot, és mindössze a tizenkettedik, aki egyáltalán le tudta győzni a két legendát. Hamarabb jutott el karrierje első 50 profi győzelméhez, mint bármely korábbi világelső (70 mérkőzésből), a legfiatalabb győztese a riói, a miami és a madridi tornának, emellett pedig ő a legfiatalabb ATP 500-as győztes, és a második legfiatalabb, aki duplázni tudott ATP 1000-es versenyeken – Rafael Nadal után.

Bár szabadon fantáziálhatnánk arról, hogy meddig juthat el a karrierje során, a legreálisabb kérdés az, hogy a jövő héten kezdődő Roland Garroson meddig menetelhet. A tinédzser az idei első Grand Slam, Djokovic oltásellenessége miatt botránnyal kezdődő és buborékban lejátszott Australian Open óta hódította meg a világot, Párizsban azonban a teljes mezőny jelen lesz, sérüléséből felépült Nadallal és Djokoviccal együtt. A Grand Slameken kell a legtöbb, és kivétel nélkül három nyert szettig tartó meccset lejátszania a teniszezőknek, és nem véletlen, hogy pont ezeket a tornákat dominálta a Nagy Hármas az elmúlt két évtizedben: mert ha valahol, itt jön ki leginkább a tapasztalat. Bár Madridban még sérüléssel bajlódott, úgy tűnik, Alcaraz egészségesen fordul rá a legnagyobb salakos tornára, amelyre ugyan még nincs kész sorsolás, de az biztos, hogy a legjobb 10 férfi teniszező kivétel nélkül ott lesz – köztük azzal a Nadallal, aki a 14. Garros-címére hajt.