Leginkább szabadidős és sporttevékenységük terén viselte meg a fogyatékkal élő és mozgássérült embereket a pandémiás időszak – derül ki a Suhanj! Alapítvány felméréséből, amelyhez a mozgás örömét a fogyatékkal élők számára átadni igyekvő civilek több mint 100 érintettet kérdeztek meg, többek között látás-, hallás-, illetve mozgássérülteket, autizmussal élőket.

Suhanj! Alapítvány

Az érintettek 83 százaléka számára gyökeresen átalakult a szabadidős- és sporttevékenység, de háromnegyedüknél a családi és társas kapcsolatok is.

A fogyatékkal élő gyereket nevelők 43 százaléka jelezte, hogy megszűntek a gyerekeknek szóló fejlesztések és tornák, amelyeket maguknak kellett pótolniuk. A kitöltők harmada nem jutott segítséghez, kétharmaduk viszont kapott ilyet a családtagoktól, barátoktól.

Suhanj! Alapítvány

A pandémia okozta fő megpróbáltatás számukra az volt, hogy a korlátozások felborították a napi rutint, ami egy fogyatékkal élő gyerek esetében különösen fontos. A szülők azt panaszolták, hogy a gyereküknek a legnagyobb nehézséget a megszokott közösségi élet hiánya és az elmaradt közösségi programok okozta.

Nem véletlen, hogy a szabadidős és társas tevékenységek hiányát nagyon megérezték a fogyatékkal élő és sérült emberek, számukra ugyanis a társas támasz még fontosabb, mint ép embereknél – idézte a közlemény Fejes Nelli pszichológust, aki maga is látássérült. A szakember szerint a mindennapok során sokkal kiszolgáltatottabbak, gyakrabban van szükségük apró segítségre az utcán, vagy a boltokban, ami a távolságtartás és a maszkviselés miatt jóval nehezebb volt.

„Sok fogyatékkal élő szembesül frusztráló mindennapi helyzetekkel, amiket nem tud úgy megoldani, ahogy szeretne, vagy ahogy kényelmes. A korlátozások miatt ez most az egész társadalomra nézve igaz, az elmúlt évben sokan átélték mindazt, amivel mi a mindennapjainkban küzdünk. Így volt egy nem tudatos társadalmi szemléletformálás is a járványveszély idején” – mondta a pszichológus.