Erdővel körbezárt hatalmas birtokon lakom, szürkemarhák, cigáják, huculok játszadoznak a friss hóban. Pulik, pumik, mudik és kuvaszok őrzik a nyugalmamat. Kinézek az ablakon, figyelem a Volvót, a jégvirágokon tükröződik nyugodt arcom. Látom, hogy jól élek. 15 éves munkaviszony gyümölcse ez a gyönyörű autó, szép kék, mint a tenger. Vitorlásom is van - igaz, nem óceánjáró - pedig azt is megérdemelném, de ne akarjak mindent, szerény jámbor vagyok.

Egy hajós Volvóval jár, ez csak természetes. A hajó Abbáziában parkol, ahol kuna helyett magyar nemzeti forint a fizetőeszköz. Nyugdíjra nem kell félretennem, pártunk és kormányunk arról biztosított, hogy busás haszonnal jutalmaz meg hű szavazataimért, ha eljön az öregkor. Befektetéseim jól termelnek, a forinthoz igazítják az eurót. A házimozi minőségben szóló autórádió hangfalain át Bolgár György és Schmitt Pál reggeli zenés-betelefonálós műsora szórakoztat, a Klubrádió állandó vendége Orbán Viktor, aki újabban nemzeti lemezlovasként pakolgatja szabadidejében a korongokat.

Tisztességes bért kapok, hol van már a kényszervállalkozó újságíró, bejelentett állami állásom van, zsíros juttatásokkal, 15,. sőt 16. havi fizetésekkel. Könnyen összejött a 16,5 millió a Volvóra. Még extrákra is futotta, mert az Ocean Race kivitelt 13,65 millió forintért adják, ám az elektromos napfénytetőért, az elektromosan állítható vezetőülésért, az elektromosan működtethető csomagtérajtóért, az elektromosan behajtható tükrökért, a sebességfüggő szervokormányért, az esőérzékelős ablaktörlőért, a fűthető hátsó ülésekért, a navigációs rendszerért és a tömérdek vezetéstámogató biztonsági felszerelésért további közel 3 milliót fizettem ki.

bcs

Megtehettem, mert elrugaszkodtam, és elszálltam, ahogy elrugaszkodott és elszállt a köztársaságát is elveszített Magyarország. 2013-ra még emelkedést jósolt a miniszterelnök, 2014-re pedig gyarapodást. Hiszek benne, ahogy azt is elhiszem, hogy nem kaphat léket sosem egy léghajó. A politikai maszlag most divatos, szinte kötelező elem, de igazából nem is ez fáj nekem, mert mindig volt valahogy és mindig lesz valahogy. Sokkal inkább az fáj, hogy nekem sosem lesz ilyen Volvóm. Pedig megérdemelném. Egy másik országban, egy másik kontinensen, egy másik bolygón, egy másik életben.

Kifinomult, érzéki, tökéletes autó a Volvo XC70, csomót találni rajta szinte lehetetlen. Biztonságban vagyunk a kényelmében, megbízhatósága és tartóssága példás, egyedül ára és gazdag étvágya szakít az álommal és lök a nem túl rózsás valóságba. Igaz, a 446 forintos gázolajárról nem a Volvo tehet, sokkal inkább az elrugaszkodás a felelős, és azok, akik a léghajót kormányozzák.

Egy volvós sosem siet, egy volvós alapvetően tehetős ember (ehhez nem kell elrugaszkodnunk, hogy belássuk) - az meg hova siessen, mindenhol időben van, nem késik el sehonnan. De ha mégis erőltetni kell a tempót, 215 lóerősre hizlalt motorja istenesen meglódítja a közel 1,8 tonnás testet, az öthengeres D5-ös érett férfihangon felmorog, és az utasaink átélik, milyen érzés az, amikor egy Boeing felkapja az orrát. Zöldre váltó lámpánál mi vagyunk a favoritok még akkor is, ha kormánytisztviselő izmozik velünk gyengébb erőnlétű Superbjével, az öreg Audi miatt siránkozó kormánybiztosokat pedig magabiztosan kényszerítjük sávváltásra az autópálya belső sávjában. 90 kilométer/órás sebességnél 1700-at, 100-nál 1900-at, 110-nál 2100-at, 130-nál pedig 2400-at forog a főtengely percenként.

A XC70 tereptulajdonságait ezúttal nem teszteltük, részben tiszteletből - mégiscsak egy elegáns kombi ez a Volvo - de részben amiatt, hogy alkalom sem adódott, még hó sem esett (a cigáják nem ebben a világban játszottak a hóban). Emelt hasmagassága (21 centi) és állandóan tettre kész, intelligens összkerékhajtása (Haldex-kuplungos, azaz, amikor megcsúszna a hátsó kerék, hátraküldi a hajtást, de alaphelyzetben elsőkerék-hajtású) a könnyű terepet leküzdhetővé teszi. Csak a hosszú tengelytáv jelenthet akadályt bakhátakon és sziklás talajon. Driftelni, vagánykodni lehetetlen vele, precízen fordul be nagy gázzal a kilencven fokos kanyarba. Futóműve pompás, szinte lebegünk az út felett, de folyamatosan érezzük a tapadást, és a törődést: ha sávot váltunk figyeli a holtteret, ha kilépünk a sávból, de nem indexeltünk, figyelmeztet, ahogy akkor is, ha az előttünk lévőt túlságosan megközelítettük. Autópályán erre nem kerülhet sor, már csak azért sem, mert fejlett kamera- és radar rendszere révén automatikusan tartja az előttünk haladóhoz képest az előre beállított távolságot, városi koccanásokat, gázolásokat pedig a folyamatosan őrködő, 30 kilométer/órás sebességig állóra fékező city safety rendszer akadályozza meg.

A közel 1000 kilométeres tesztelés során, amelynek több mint fele autópályán zajlott, tele kocsival, téli körülmények között, a Volvo XC70 9,6 liter gázolajat égetett el átlagosan 100 kilométerenként.

Műszaki adatok és képek az Autómenedzser.hu autós portálon.