am

Kívül-belül szép a Volvo V50. A beltérben halvány kávébarna színek teremtenek otthonos hangulatot. A komfort garantált, a motor leállítása és újraindítása után is rögzülnek az ülésfűtés, illetve a klíma beállításai. A lebegő fémes középkonzol a skandináv dizájn csúcsa, az allergiamentes anyagok tapintása kellemes, az ülés kényelmes. Hátul is az lenne, ha volna még egy kis hely a lábaknak. Hiába, a V50-es gyengéje a szűk hátsó helykínálat és a kombikhoz mérten kisméretű csomagtartó. 

am

Akit mindezért kárpótol a magas fokú biztonság, az ösztönösen használható műszeregység, a magyarul kommunikáló fedélzeti számítógép, a minőségi zenelejátszó, az kedvelni fogja a svédek újdonságát, a duplakuplungos automatikus váltóművet is. 

am

A VW kezdte a sort, 2003-ban építettek először DSG-váltót az Golf R32-be. Azt a váltót a Borg Warnerrel közösen készítették el a németek, a Volvo Powershift váltója Getrag-termék, ám ehhez is van a konkurensnek köze. A VW, az Audi (S-Tronic), a Skoda, a Porsche (PDK), a Mitsubishi (Lancer Evolution), a BMW (M DCT) és a Bugatti (Veyron) után már a Volvónak is van duplakuplungos szerkezete. A 450 Nm nyomatékhatárig használható szerkezet elsőként csak a 136 lovas kétliteres dízelmotorhoz társítható. 

am

am

A nemrég enyhe ráncfelvarráson átesett V50-ben öröm volt váltómentesen autózni, nem kellett bólogatni, a váltás gyorsan és észrevétlenül zajlott. A szépen kidolgozott váltókulisszában elhelyezett filigrán karocska kézi váltásra is lehetőséget ad, ám az újdonság nálunk pontosabban és hatékonyabban teszi a dolgát. Kézzel már csak azért sem ajánlott a váltás, mert könnyedén konfliktusba keveredhetünk a rendszerrel, és mindig neki van igaza. Hatost váltani például 60-65 kilométer/órás sebesség alatt nem lehet, ha meggebedünk sem. Hiába tanulékony, legalábbis mondják róla, ezt nem tudtam megértetni vele. 

Ha rábízzuk magunkat, kényelmesen és gyorsan eljutunk egyik pontból a másikba, a kar babrálása helyett a kormány multifunkciós gombjait nyomogathatjuk. A bal lábunk pihen, és ez nem is kerül olyan sokba. A Powershift-felár egy hasonló V50-hez képest 500 ezer forint, igaz ugyanezt a szerkezetet a Fordnál 3-400 ezerért is megkaphatjuk. Ezért prémium márka a Volvo. 

am

Fogyasztása nem rossz, a hétszáz kilométeres tesztelés során, vegyes üzemmódban (250 kilométer autópályás használatban), téli viszonyok között tempósan haladva, 7,2 litert kért 100 kilométerenként a tesztelt V50. 



A dízelmotor alapjáraton és túráztatva hangos, ám nem annyira, mint az öthengeres D5-ös, a V50 zajkomfortja egyébként is kiváló, menet közben nem hallani a mocit. 



Városban is lehet vele cikázni, ilyenkor a váltó kissé megbolondul, a nagy fék, nagy gáz kombinációt kevésbé kedveli. 



Autópályán sem lehet rá panasz, a 200 kilométer/órás sebességet szépen tartja még téli gumikkal is. 

am

B. Cs.